Hát... A meditáció eddig nekem azt sikerült belátni, vagy inkább megtapasztalni, hogy a tudat megmaradhat tér-, és idõ-érzet, és bármi egyéb információ nélkül, a semmi közepén. Ilyenkor válik külön az igazi belsõ én a többitõl, mindentõl, ami a világhoz köti. És mégis van. (Ilyenkor állítólag nincs számottevõ agymûködés.)
A tudat nem keverendõ azzal az információ-csomaggal, amit magunkhoz kapcsolunk (ill. hozzászokunk, hogy hozzánk van kapcsolva), mint pl. az egó.
A tudat az észlelõ. Semmi más.
De egéybként érdekes, hogy ezt mondták, hiszen a buddhizmusban is megtalálható a reinkarnáció tana. Szerintük a dala láma is egy korábbi láma reinkarnációja. Ilyenkor ráadásul még a tulajdonságok és a tudás átvitele sincs per.def. kizárva.