Nem is írtam, hogy az ego az tudat, valamit félreolvastál. Az énképzet a tudat kettõssége, mert ilyen a természete.
Az ego nem tudat. Az ego az öntudat, az énképzet.
Minden ami Te vagy az az ego. Nincs valami ez mögötti lélek, ami mindezt birtokolja. Mert csak ego birtokol.
"Nem létezik dolog jellemzõk nélkül, mondja Nagarjuna. Ennek igazságának belátáshoz nem kell egyetem. Ha létezne bármi is tulajdonságok híján, az semmilyen módon nem kerülhetne kapcsolatba a dolgokkal, egy ilyen elszigetelt önvaló teljesen haszontalan és hiábavaló lenne.
Majd teszi fel rá a kérdést: ez esetben MIHEZ társulnak a tulajdonságok? Mi vagy ki az, aki 'valamilyen'?????????
Nincs ilyen "mi vagy ki", csak a fejünkben. Ahogyan a jellemzõk sem létezhetnek önmagukban, nincs "piros" önmagában, csak akkor, ha valamihez társul a pirosság. Mégis úgy használjuk a nyelvet, hogy a pirosnak önálló létet feltételezünk, mint ahogy Istennek is, Önvalónak is, magunknak, az "egónknak" is."
"Az meg attól, amely nem hordoz semmit, és általában nagy T-vel írják, s amit az egyetlen állandó, érzékszervek útján nem-megtapasztalható dolognak képzelünk el....elméletben.
Ám ha valami a hat érzékelési tartományon kívül esik, arról mi módon lehet tudomásunk? A hatását is csak a hat kapu valamelyikén tudja kifejteni, mert ha ez nem így történik meg, akkor "van valami a Tudaton kívül is". Vagyis üldögél valahol az Isten a trónján. Aki teljesen el van tõlünk különítve, semmilyen formában -a képzeletünkön túl- nem léphetünk kapcsolatba vele....vagyis teljesen haszontalan. Vagyis nincs.
Ha viszont van Önvaló, ami megnyilvánul a hat kapun keresztül, akkor MINDENT megtudhatunk róla, de ezek a dolgok éppúgy keletkeznek-elmúlnak, mint minden más. Ez esetben az Önvaló nem is eshet kívül az érzékelési tartományon, nem lehet örökkévaló, így nem is töltheti be ráosztott-ráképzelt különálló "lényeg" szerepet.
Ha a Tudaton belül van, akkor az bizony VALAMI. Egy bálvány, egy forma. Szóra sem érdemes.
Vagyis a feltevés, mely a hat érzékelési tartomány mögött egy mûködtetõt, egy attól elkülönült Erõt, Önvalót feltételez, elég vad spekuláció. CSAK tapasztalás van, és nincs sok értelme annak a kérdésnek, hogy ki tapasztalja. Pontosan amiatt, mert ez a "ki" csak a gondolataink mélyén létezõ "személy", éppúgy, mint az Önvaló, amit vagy akit sokan az "igazi énjüknek" tartanak."
"Én soha nem fogom tapasztalni a tudatot, mert én vagyok az egom." Ezen érdemes elmélkedni.
"...senki nem látja Buddhát; a teljesen megvilágosodott Buddha lét ott látható, ahol még nem fejlõdött ki a világ."
"Lanká ura, a lények jelenségek, olyanok, mint a falra festett alakok, nem rendelkeznek fogékonysággal se tudatossággal. Lanká ura, az egész világ mentes a cselekvéstõl és a tettõl, mivel egyetlen dolognak nincs valóságtartalma, nincs meghallott és nincs hallás. Lanká ura, az egész világ olyan, mint egy mágikusan alkotott kép. Ezt nem értik meg a bölcselkedõk és a tudatlanok. Lanká ura, aki a dolgokat így látja, az a valóságot látja. Az, aki a dolgokat másképp látja, az a megkülönböztetésben leledzik, az a megkülönböztetéstõl függ, és a kettõsséghez ragaszkodik. Ez olyan, mint a tükörben visszaverõdött képünket nézni, a vízen vagy a holdfényben lévõ árnyékunkat nézni, a házban lévõ árnyékunkat nézni, a völgyben hangzó visszhangot hallgatni. Az emberek megragadják a megkülönböztetés szülte önön árnyékukat, fenntartják a dharma és az adharma megkülönböztetését, haboznak megszüntetni a kettõsséget, folytatják a megkülönböztetést, és soha nem érik el a nyugalmat. A nyugalom az egységet (ékágra) jelenti, a nyugalom szüli a legmagasabb szamádhit, amely elnyeri a Tathágataság méhébe való belépést, amely az önmagad belsejében megvalósított nemes tudás birodalma."
Az énképzet mögött nincsen én és nincs más, az üresség nem tapasztalás, mert nincs ki tapasztal, ellenben amikor a tapasztalatok jelen vannak.
Ha nincs énképzet, akkor mi marad? Nincs semmiféle én sem más, semmi mástól nem vagy külön.