"Ha nem tudod, de van, az azt jelenti, hogy létezik valami, amivel semmiképp nem kerülhetsz kapcsolatban. Ha pedig mégis kapcsolatba kerülsz vele, akkor bizony az valami, tehát a hat kapun keresztül érzékelhetõ dolog, olyan, mint bármi más"
Ez nem valami, hanem maga az átélés, az "érzékelés", a jelenlét.
---
"így akármit megtudhatsz róla"
Pár dolgot igen, de hogy akármit... Pl. tudom róla, hogy van ilyen, hiszen most is épp "átélek", meg azt is, hogy ez nem egy fizikai folyamat. (Nem az agyi "tudati folyamatokról" beszélek, ami csak "elõfeldolgozás".)
---
"de ugyanúgy elmúlik, mint minden dolog."
Ez nem egy észlelt dolog, hanem az észlelés. Persze attól még elmúlhat, de akkor is más kategória.
---
"Nem érdemes többet feltételezni a dolgokról, mint amik valójában."
Ha tudjuk, hogy mi, akkor persze minek is feltételeznénk többet. Ha nem tudjuk, akkor azt sem tudhatjuk, hogy mit feltételezünk, és mi valós.
Tudjuk, hogy mi, vagy csak feltételezzük, hogy tudjuk?
---
"Magát a létezés és nemlétezést is a szenves tudat hozza létre, amitõl a jelenségek jövõ-menõ létezõ benyomását keltik. Nem nehéz belátni, hogy az érzékszervek híján nem létezik tapasztalás."
Belátni... Maga a jelenlét is tapasztalható, "külsõ" tartalom nélkül.
---
"Nincs olyan, hogy nem-tapasztalt világ. Épp ezzel az absztrakt valamivel vágjuk el magunkat a dolgok valódi természetétõl"
Nem nem-tapasztalt világ, hanem tapasztalt nem-világ.
Nem egy absztrakt valami, hanem megtapasztalt semmi. :D
Amiben mégis ott van a jelenlét. Azaz, csak a jelenlét van. Idõ és tér nélkül.
---
"és nem sok értelme van a ki vagy mi tapasztal kérdésnek, ilyen egyszerûen nincs ragaszkodás nélkül, mint ahogy a dolgoknak nincs öntermészete."
Lehet, hogy a kit a ragaszkodás szüli, de a mit nem feltétlenül. A mi talán nem is tapasztal, csak a kit adja magából a ragaszkodásnak.
---
"Az énképzet nem képes betölteni a ráképzelt örökkévaló szerepet, a buddhizmus szerint ez a ragaszkodás tartja fent a szenvedést, miszerint az öntudat egy fix pont, ami a világot figyeli."
Lehet, de mi most épp ebben a "szenvedésben" leledzünk, te is a tudatodnál vagy, és átéled, amint olvasod ezt a szöveget... Bárhogy is próbálnál megszabadulni a tudatodtól, az ott van, ha ott akarsz lenni, mert ez maga az ottlét. Kikapcsolhatod, de akkor a jelenlétedet kapcsolod ki. (De azt is megteheted, hogy a világot kapcsolod ki, és mégis megmarad a jelenléted.)
---
"Valójában saját magát nézi, olyan, mint ha tükörbe néznéd magad."
Lehet, hogy magát nézi, de a mi szemünkön, illetve tudatunkon keresztül.
---
"A tudatot nem igazán lehet ilyen módon vizsgálni, mert minden megfigyelés az õ saját megfigyelése, és megfigyelések összefüggései, a szabályok, a minõsítések belõle jönnek, egyrészt minden pillanatban saját magát tapasztalja"
Nem tudom, van-e értelme úgy beszélni a tudatról, mintha az rajtunk kívül állna, miközben nélküle nincs jelenlétünk, sõt talán nem is vagyunk.
---
"másrészt ez tudatlannak énlélek és világ hasadásaként jelenik meg."
A tudatlannak igen, más meg már tapasztalt egyebet is.
Én nem az "énlélek"-rõl beszélek. Az már egy azonosulás, valóban.
---
"Minden minõsítés, mint fizika, kvantumfizika, lélek, anyag végtelen és véges belõle jön, és az ember ezekkel való azonosulásként áll össze, és megszületik egy olyan helyen, ahol az üresség uralkodik."
Az ember igen, de kiléphetünk az emberbõl. (Persze nem egykönnyen.)
---
"Nincsen más, mint tudat így nem érdemes arról beszélni, hogy ez esetleg anyagi, vagy más jellegû lenne."
És mit gondolsz, honnan "jön" a tudat, az észlelõ, a jelenlét? Az abszolút nemlétezõbõl? Az nem volt, nem lesz, nincs.
Mi viszont eléggé itt vagyunk.
Nem, az örökkévalóról válik le. És abba olvad újra vissza.
Sok kis tudat teszi ezt.
---
"A 6 kapun kívül nincs tapasztalás, ezek híján nincs, ki vagy mi tapasztaljon."
A kapukat nem a tudat nyitja a világra?
---
"Nem kell õket azonosítani sem anyagi, se más természettel. - Buddha ezt tartotta az Arany középútnak."
Miért is kellene. Õk azonosítják magukat, amíg rá nem ébrednek erre.