Azt mondod, nincs tudat (miközben általa tapasztalsz te is, tapasztalod magát a tudatot, és a saját jelenlétedet is), sõt azt mondod, az sincs, aki v. ami a tudat által tapasztalna. De mégis azt írod, ez a nemlétezõ ezt meg azt cselekszik (így vagy úgy lát, ragaszkodik, stb.). Ez egy kissé önellentmondás, nem gondolod?
Egyszer azt mondod, a tudat hoz létre mindent, máskor azt, hogy úgymond ki kell vonni a tudatot abból a közegbõl, amiben "a dolgok ugyanúgy jelenvannak csak okság nélkül".
"Az, hogy Te tapasztalnál ebben az ürességben, hogy valami végsõ lényeg tapasztalna, amit elnevezel tudatnak elég vad spekuláció."
Nem spekuláció, hanem tapasztalat. Mint az is, amikor itt vagyunk ebben a világban, de nem egy személyként, hanem kiterjesztõdve.