Figyeled a légzést, ha felmerül gondolat, akkor azt, ha unalom, vagy más érzés, akkor azt. A lényeg, hogy ne merülj el benne. Nem épp azért szokták légzést figyelni, mert elragadó, hanem mert elvileg semleges. :) Amég valamin nem tudod összpontosítani a figyelmed, addig nem fog menni a tudatalatti megfigyelése. Felismerni, és regisztrálni mindent ami történik, amibe a hétköznapokba elmerülünk, beleragadunk, mi más lenne a tudatosítás?
Nagy számú tudatfolyamat fut párhuzamosan, amikrõl semmi tudomásunk nincs, sokszor csak úgy benne vagyunk épp egyben. A légzésfigyelõs meditáció alatt folyamatosan bontakoznak ki ezek a dolgok.
Volt gyémánt tudat meditáción pár vicces szituáció. Ez egy irányított meditáció, ahol egy ember fölolvassa az átvezetõ részeket, a vizualizáció tárgyát.
Az egyik kolléga, amikor ahhoz a részhez ért az olvasó, hogy "a tudat, amely hatalmas, mint egy hegy, és parányi, mint egy porszem - hangosan fölnevetett: "parányi, mint egy hegy, és hatalmas, mint egy porszem" - dõltünk a röhögéstõl.
Az egyik srác meg nem tudja normálisan mondani, hogy "idõtlen öröm", és mindig az van helyette, hogy "idétlen öröm".