Kösd idõhöz, mondjuk naponta 1 óra, ha nincs annyi idõd, akkor fél óra.
Miben nyilvánul meg? Pl. tudatosulnak a gondolatok, amikben hétköznapi esetben belemerülsz. Fáj a lábad, vagy a rossz érzés, hogy képtelen vagy csinálni, vagy az unalom. Amikor ezek jelentkeznek általában, akkor az ember keres magának valamit, ami felizgatja, amitõl kellemes érzései lesznek. Meditáció közben pedig nem. Csak megfigyeli. És ha képes lesz nem belemerülni a gondolatokba, akkor tisztán látja õket. Tudatosítja. Ezek mind tudatalatti folyamatok, amik tudatosulnak.
A legnagyobb probléma az, hogy egyedül az elején nagyon nehéz gyakorolni, mindenképp kell valami, ami ösztönöz, hogy valóban le tudd nyugtatni a tudatot annyira, hogy csak figyeld a dolgokat. Ezért járok irányított meditációra, ösztönzõen hat, ha tudom, hogy van mellettem valaki, akinek ugyanolyan problémái vannak a meditációval, illetve már nincsenek. Jó példa. Meg a dolog vallásos megközelítése is segít, hogy sikerüljön annyira ellazulni, hogy menjen a dolog.
De csak az erõfeszítés mértéke szabja meg, hogy mennyire könnyedén megy, illetve sikerül-e, vagy sem, akár egyedül, akár csoportban. A legtöbb ember (beleértve engem is:) örömét leli, vagy keresi a nem kielégítõ dolgokban, ezért ha neki is ül nem kívánja igazán a megvalósítást, a gondolatok elviszik a figyelmet.
Kitartás!
Minél nagyobb kínszenvedés, annál jobban ösztönözzön, hogy csak figyelj, mert akkor nem lesz az. Végsõ soron ezeknek a meditációknak a lényege a tiszta tudat érzékelése, elõtte a tudatosító fázis.