Szóval szerintem a meditációnál soha nem a fizikai megvalósításon van a hangsúly. Az mint egy következmény jelenik meg. Például egy percre sem fogsz tudni leülni, ha olyan életvitelt folytatsz.
Volt egy ilyen sztorija (asszem egy orvosnak), hogy valamilyen betegsége volt (az most lényegtelen hogy milyen) és hallott a különbözõ légzéstechnikákról. Mivel nagyon szarul érezte magát, mindent kipróbált, és a végére szinte teljesen meggyógyította magát.
A történetbõl az a tanulság, hogy kizárólag az akaraterejének köszönhette a sikert. Azt is írta, hogy miután abbahagyta a gyógyító technikákat, szinte ugyanoda visszaesett ahonnan elkezdte. Ilyen az élet. Ha aktív vagy, küzdesz, hajtassz valami cél felé, sosem fogsz azon vergõdni, hogy mi is az élet értelme. Sosem lehet abbahagyni! Nyugdíjas vagy, buta vagy, levitte a lábadat a vonat? Kit érdekel?! Egyedül rajtad múlik hogy milyen az életed.
Én bevallom mintegy passzív fázisban vagyok, nem megy az ülõmeditáció sem a légzéstechnikák, de más tekintetben, sokkal tudatosabban élek. Ahogy a bölcsek mondják: amikor eszik akkor eszik,amikor dolgozik akkor dolgozik.(és nem olvas,vagy ábrándozik az ellentétes nem...miközben a körfûrész...)