Az unalom természetes: az elméd próbál kibújni az irányítás alól, amit nagyon nem szeret (engem mindig gondolkodásra, tervezgetésre csábít, az egyhegyûség elkerüléséhez).
A meditációs állapot elsõ érzete a nyugalom, a ki- és belélegzés természetes ritmusban követi egymást, a tudatod mint a lecsendesült tenger - szerintem ezek az általános "tünetek". Ha a nyugalom érzete nincs meg, sóhajts egy nagyot, egy jólesõt; ülj egyenes háttal, de kényelmesen (nem szükséges a padmászana, a lótuszülés, jó egy szék is).
Ajánlom Müller Péter Bensõ Mosoly címû írásának második kötetét - ott errõl a mószerrõl részletes leírás van.