Asszem most már jobban értem milyen különbségekre gondolsz. De ezek mondjuk nem mérnöki szempontok. Ha bebizonyosodik, hogy a reakció x hõmérsékleten y áramerõsség mellett z energiát ad le, akkor már csak egyfajta mérnöki újgyakorlat egy olyan berendezés megkonstruálása, ami a mûködési feltételeket biztosítja, függetlenül attól, hogy a mérnök tisztában van az alapelvekkel vagy nincs. A kérdés ezen a szinter nem eldönthetõ, mert a mérnöknek általában csak azt mondják meg, hogy mik a paraméterek azt nem, hogy miért!
De itt azért még messze nem tartunk. (Mások meg persze már rég túlvannak rajta!)
Csak bizonyos alapvetõ kérdések megválaszolása után jöhetne csak az amit írtál:
"A "hidegfúziós" energiatermelõ eszközzel kapcsolatban viszont az a legfõbb kérdés, hogy tényleg képes-e -hosszú távon- több energiát produkálni, mint amenynit belefektetünk (vagyis mûködik-e?)."
Azt se tudjuk, hogy ez a jelenség valóban nukleáris jellegû vagy sem! Vagy ugyan nem az, de lehetnek nukleáris jellegû jellemzõi is!
Viszont az a tény hogy a jelenség legfontosabb jellemzõje a hõsugárzás, egyéb nukleáris reakcióra jellemzõ részecske sugárzás hiánya, vagy nagyon alacsony szintje mellett, szinte kizárja a magfizikai folyamatot!
De akkor most hagyjuk az egészet a fenébe?
Az magfizikusok joggal gondolhatják hogy igen, õk veszik a kalapjukat, mert ha bebizonyosodik hogy télleg nem nukleáris reakció, akkor ez egész egyszerûen nem az õ területük.
Továbbá, mivel nem tudjuk milyen reakció is ez valójában ezért a fenttartásához szükséges feltételeket sem ismerjük, de éppen ezért nem leszünk képesek hoszzú távú kísérleteket sem folytatni.
Azon kívül ha végül megtudjuk azt, hogy pozitív energia mérleget mutat hosszab távon is, de számunkra nem jelentõset, nem lehet kiaknázni a jelenlegi technológiai szinten, akkor mi lesz?
Pl a XIX szd végén már ismert volt minden elmélet, és végrehajtottak szinte minden kísérletet ahhoz hogy motorral hajtott repülõgépet készítsünk. Többen próbálkoztak pl gõzgéppel hajtott repülõgéppel. Ezek a gépek a gõzgépek kicsi "tolóerõ"/tömeg aránya miatt eleve kudarcra voltak ítélve.
Ebbõl levonhatjuk akár azt a következtetést is, hogy a motoros repülés lehetetlen. Ami hülyeség, hiszen egy jobb robbanó motorokkal már lehetséges.
De a legfontosabb: a gõzgép repülést érintõ kudarca azt meg pláne nem jelenti, hogy a gõzgép vagy a siklószárny önmagába sem rendelkezik használati értékkel!!!
Szal, lehet hogy ez a hõerõgép, a "hidegfúziós reaktor" pozitív energia mérleget mutat, de ezt nem fogjuk tudni elektromos energia termelésre használni, mert ez a plusz energia csak 20-30%, ami viszont pillanatok alatt szétszökik a környezetbe.
A hõenergia ilyen szempontból, elég kezelhetetlen. A jelenleg alkalmazott erõmûvi módszerek mellett legalább 200-300%-os energia többletre van szükség. De ennek hiányában is ez a reakció egy valóban fontos és akár korszakalkotó tudományos felfedezés is lehet, mert ha ma ugyan nem, de holnap akár létfontosságúvá válhat ismerete.
Sajnos attól tartok, megint visszakanyarodunk majd a 90-es évek elején levõ állapothoz, mert ha bebizonyosodik hogy nem fúzióról van szó, meg nem egetverõ az energia többlet, akkor megint cak röhög az aki röhögni akar, és véresre órdítja a torkát az aki az igazát bizonygatja, a dolog meg marad ott ahol volt.