Bár Gary Paffettnak csupán egyetlen pontra volt szüksége ahhoz, hogy elsõ brit versenyzõként elhódítsa a 2005-ös DTM bajnoki címét, az idényzárót mégis rettentõ komolyan vette mind a húsz pilóta. Ami persze nem csoda, hisz 147 000 ezren látogattak ki a hockenheimi idényzáróra.
A szombati szuperpole-t a Német Túraautó Bajnokságban magát egyre jobban érzõ Jamie Green szerezte meg, miután az európai F3-as bajnok ügyesen használta ki a kiadós esõ után folyamatosan száradó pálya elõnyét. A bajnokságért küzdõ párosból Paffett a hatodik helyre kvalifikálta magát, míg Mattias Ekström - akinek minden áron gyõznie kellett a címvédéshez - csupán a tizenötödik helyrõl várta a rajtot.
Az esõben induló mezõny vasárnap aztán csak másodszorra tudott nekivágni a versenynek, hiszen az audis Tomczyk a felvezetõ kör végén rossz helyre sorakozott fel a rajtrácson, amelynek köszönhetõen senki sem találta a neki járó pozíciót. A második start az örökzöld Bernd Schneidernek sikerült a legjobban, aki könnyedén bújt ki Green és Kristensen között.
A Német Túraautó Bajnokságot jellemzõ harcok most sem maradtak el, fõképp a hátrébbról induló, felzárkózni vágyó pilóták varázsoltak igazi tûzijátékot a pályára. A negyedik helyrõl induló Frentzennek így lassan át kellett adnia helyét az õ Opeljénél erõsebb Mercedeseknek, elõbb Paffettnek, majd Hakkinennek is. Elõbbi nem is bízhatott semmit a véletlenre, hisz legnagyobb vetélytársa, Ekström mindent egy lapra téve, nem kímélte sem Audiját, sem vetélytársait, és fogcsikorgatva, lökdösõdve folyamatosan zárkózott fel az élmezõnyre. A futam nyolc-tizedik körétõl még a nap is kisütött, így a hamar száradni kezdõ versenyvonalon kissé kaotikussá vált a helyzet. Az élen haladó Bernd Schneider Hakkinennel nem értette meg egymást, és pofozkodott egy kicsit, míg hátrébb Alesi és Ekström „test-test elleni” hosszas küzdelmét figyelhette a népes publikum. Paffettnak egy pillanatra volt miért izgulnia a második kiállását követõen, hisz Stipplerrel folytatott harca akár kieséssel is végzõdhetett volna.
Közben többen is (Aiello, Tomczyk) kicsúsztak az Agip kanyarban, de közülük Heinz Harald Frentzen járt a legrosszabbul, aki a végén egy nagy ütközést követõen – bár Opeljén ennek nyomait nem nagyon lehetett látni - elvesztette eszméletét, így körökön át tartott az autóból való kimentése. Végül a német versenyzõt kórházba szállították, ahol kisebb agyrázkódást állapítottak meg nála.
Az élen ezután már nem történt változás, így Schneider megnyerte 200. DTM-es futamát Green elõtt, míg melléjük a kategóriában elsõ bajnoki címét szerzõ Paffett állhatott még fel a dobogóra. Mögöttük Kristensen, Stippler és az Opel utolsó futamán a csapat legjobbjaként Fassler ért célba. A végig hatalmas elánnal küzdõ Ekströmöt végül kizárták a hetedik helyrõl, miután a nagy sietségben nem ejtette meg második kötelezõ boxkiállását.
A volt F1-eseknek nem sok sikert hozó futam az összetettben Hakkinent a negyedikrõl az ötödik, míg Alesit az ötödikrõl a hetedik helyre vetette vissza. Frentzen a nyolcadik, McNish pedig a tizedik pozícióban fejezte be az évet.