például mást tartunk szórakozásnak. a helyiek egész nap otthon ülnek és neteznek, valamint 10en valahány órákat alszanak. ezen kívûl semmi mást, szó szerint semmi mást nem csinálnak. nekem ez nem jön be. én nem tudok a seggemen megülni. én bulizni akarok, világot látni. õk nem szeretnek hepajkodni, mert az rossz dolog és a pokolra jutsz.
a kaját utálom. rizs rizs rizs... mekiben, meg pizzériában eszek szinte minden nap, aminek roahdtul nem lesz jó vége.
és még hasonló különbségek. pl, csúnyán nem szabad beszélni, mert kiutálnak, csajjal nem beszélhetsz kicsit komolyabb témáról. nem is sexrõl, de ha már a pasijáról kérdezed, akkor már mint az 5 évesek vigyorognak, hogy biztos szerelmes vagy belé.
a legnagyobb bajom, hogy unatkozok és kb. annyi társadalmi inger ér itt, mint egy sivatagban. ennyi erõvel egyedül is lehetnék. én nem ahoz vagyok hozzászokva, hogy otthon üljek, hanem hogy folyamatosan megyek vhova, és rengeteg ismerõs/barát vesz körül.
velük igazándiból már beszélni sem nagyon tudok mirõl. egész nap itthon ülnek, õk semmi újat nem tudnak mondani, hogy pl: "képzeld voltam a városban, ahol odajött hozzám vki és..." semmi nem történik velük, amirõl dumálhatnánk, ami meg velem történik az meg õket nem érdekli. semmi nem érdekli õket. nem lehet velük pl. a biciklirõl beszélgetni, hogy fú holnap veszek egyet, vagy vmi. nem tudnak hozzászólni a témához, mert soha nem bicikliztek, soha nem is érdekelte õket. a bicikli csak egy példa volt, de szinte mindenre igaz.
tehát ezek miatt. malajzia nagyon nem való európai ember számára. nyaralásnak tökéletes, mert az ország gyönyörû, rengeteg minden van amit látni kell, de mindenképp magyarokkal jöjjön aki jönni akar, mert a helyiek szarnak az egészre. ezzel nem csak én vagyok így, de szinte az összes itt élõ magyar.