Haverok élnek kint, + családtagok (köztük keresztlányom). Ha van vmi jó meló, ami tudják, hogy érdekelne, szólnak, és ha kell, akár pályázom/zunk is. Így jutottam anno el svédbe melózni, de van fogalmam Hollandiáról és Belgiumról, bár az utóbbiakban Svédországgal ellentétben hosszú távon tutira nem élnék. A mostani helyzetemben viszont picit rázosabb a munkakeresés, mert párom is jönne velem, és gondolni kell arra is, hogy ha jön a gyerek, hol fogunk élni: itthon vagy kint. Roppantul meg kell gondolni mit lép az ember, bár négy évig semmi értelmét nem látom itthon élni, mert a szart is levonják majd a tõlünk, és nem látom értelmét, hogy állam bácsinak adózzam le semmiért a fizum több mint 50 %-át. Mert ha megkapnám azokat a szoc. juttatásokat, életszínvonalat, szolgáltatásokat itthon is, mint Hollandiában vagy Svédországban, vagyis látnám a jövõt, az értelmet és a fényt az alagút végén, akkor leszarnám, nem mennék ki, de ennek a tolvaj bandának az én/mi pénzünkbõl legyen pénze több milliárdos új bútorra, új laptopokra, új autókra, és passzióból a vagyona felett játszadozhasson a néppel, szórja a pénzt azokra akik csak segélybõl élnek, élõsködnek a társadalmon, dúlnak-fúlnak felindulásból, stb. ... Nos inkább nem.