A tapasztalat(sejtések garmadája) csak azt mutatja, hogy mekkora is lehet az eseményhorizont, a bk méretérõl még most is megy a magyarázkodás. Hawking szakított a szingularitással -ha jól emlékszem-, és helyette egy Planck-hossz átmérõjû gömbben maximalizálta legkisebb méretet, melybe összeroskadhat az a kevéske anyag. Így már matematikai úton nagyjából kezelhetõvé vált a dolog. A virtuális részecskék bekeverésével (feketelyuk párolgása) az információ megmaradására is választ próbált adni, mely szerint nem semmisül meg az info, csak rendezetlenné válik, de rettent mód.
De ha már ily teóriákba bocsátkozol, akkor belekeverhettél volna némi kvantum-fluktuációt is a gravitációs térrel kapcsolatban, így már ki is tud jönni az a fránya foton - néha... :D