A tolerancia fontos, de nem minden esetben elvárható. A kommentjeid alapján tudod higgadtan, több oldalról értékelni a helyzetet, így láthatod, nem ugyanaz a homoszexuálisok egyéni szexuális irányultságát tolerálni, mint egy - sajnos tényszerûen - provokatív felvonulást. Ennek a békénhagyáson kívül eltérõ üzenete, közvetett célja van, a meleg szubkultúra bevezetése a köztudatba, annak természetesként való elfogadtatása, és ezáltal bizonyos jogi célokhoz való közeledés. Ez nem belemagyarázás, máshol is ezeken stációkon mentek végig, nem kell ennek a résztvevõk többségének tudatosulnia.
Részemrõl nem szeretem a provokációt és a magamutogatást, annak idején a Budapest Parádé megszûnésének is örültem. A hosszú távú hatások, célok pedig sokak fejében megfoalmazódhatnak joggal egy ilyen esemény kapcsán, és ilyenkor az egyet nem értés esetén való tolerancia nem csupán elfogadás vagy eltûrést jelentene, de elvekrõl való lemondást is. Kulturált ellentiltakozás tehát szerintem maximálisan helyén való, ez persze olyan dolgot igényelne, mely Magyaroszágon nem létezik: eleganciát. Ha provokáció(k)ra nem anyázás és dobálózás lenne a válasz, hanem elegáns, szellemes és méltóságteljes párhuzamos felvonulás, az felvonulás provokatív jelenségeirõl kevésbé vonná el a fókuszt, és midnenképpen példamutató lenne. Nem kell mindent tolerálni - bár van, amit a demokratikus hagyományok miatt mindenképpen illik -, de még relatíve markáns ellenvéleményt is lehet kulturáltan artikulálni.
Mellesleg a hajam égnek áll ettõl a "divat a homoszexualitás" szövegtõl. Most õszintén, itt el tudja képzelni valaki, hogy egy hetero "divatból" melegként viselkedik? Nálunk Magyarországon még ma is olyan szintû megbélyegzettséggel jár a dolog, hogy nincs az az épeszû ember aki ilyenre vetemedne.
Ez csak látszólag ilyen egyszerû. Manapság nagyon sok fiatal szexuális irányultságától függetlenül kipróbál - nem is annyira - meglepõ dolgokat, két lány csókolózása pedig fiúktól, férfiaktól már elvárásszámba megy. Én is tudok olyan esetekrõl, amikor kalandból valaki - látszólag vagy ténylegesen - biszexuális lett (lányok közül már az a ritka, aki nem vehetõ rá ilyesmire...), persze idõvel lehiggad az ember, de a régi társadalmakban a konvenció visszaszorította a jelenséget, ma már ez inkább a mikrokörnyezettõl függ. Ennek megfelelõen ha valaki divatból leszbizik, akkor azt nem a nagytársadalom felé csinálja, hanem a saját ismeretségi, haveri köre felé. Különbözõ szexuális magatartásformákra különbözõ embereknek más a hajlandósága, de manapság egyre nagyobb réteg az (persze még mindig egy kisebbségrõl beszélünk), aki nem 100%-ig homo- vagy heteroszexuális, hanem különbözõ hatásokra befolyásolható. Nyilván én is csak véleményemet tudom leírni, melynek egy része szûkebb és tágabb ismeretségi körömben szerzett tapasztalatok alapján született. Mindenesetre akiket én ismerek "másokat", nem szimpatizálnak a "büszke" felvonulókkal sem.