Persze, értem. Vallásos vagy... minden vasárnap délelőtt.
A legtöbb főleg Európában és Amerikában magát kereszténynek valló ember egyáltalán nem keresztény - még a saját definíciójuk szerint sem. Ugyanis a vallásosság nem egy elvont filozófia, egy ünnepnapi szimbolikus gyakorlat, hanem a hétköznapi életfelfogás, a dolgokhoz való hozzáállás speciális módja.
Aki vallásos, nem csak istenekről meg angyalokról ábrándozik, hanem aszerint gondolkozik és cselekszik (pl. dolgozik, eszik, köti be a cipőfűzőjét). Ezt hívhatjuk fanatizmusnak, a rossz értelmezések nyomán van negatív oldala is bőven, de a vallás nem csak absztrakt beszédtéma és rítusok degenerált ceremóniái, hanem egy alapeszme ami a gyakorlati élettel kompatibilis. Minél kevésbe kompatibilis az ember gyakorlati életével, annál kevésbé "vallásos" az ember.
Minden ember kissé máshogy képzeli a maga vallását, mégha szigorú útmutatások is vannak, tehát minden ember másként éli és magyarázza azt - ez pedig független attól, hogy egy igaz út van, vagy több, vagy egy sem. Így amíg valami az egyik számára elfogadható, a másiknak eretnekség, de van egy abszolút eretnekség minden vallás számára: a materializmus.
(Igen, nevezhetjük az ateista materializmust is vallásnak (a hitre és a fanatizmusra való tekintettel), de akkor a fenti "vallás" szavakat a transzcendens világkép kifejezésre kell cserélni.)
A tudomány egészen a materialista tanokig szerves része volt a vallásnak. A mai profán tudomány szétaprózódása, az "egész" áttekinthetetlensége, a számok uralma is azt a romló folyamatot jelzi, amit a már említett René Guénon munkásságában kifejtett.
Aki azt mondja, hogy "hiszi" Istent, de a mindennapokban materialista, - én úgy gondolom - leginkább magát csapja be.
A "hinni", eleve nem feltétele a vallásnak, ugyanis a ténylegesen vallásos ember az "tudja" (mondjuk) Istent, és az érzékszerveinek csak "hisz", hiszen azok megcsalhatják.