"Habár a mai magyar sztenderdről valóban keveset tudunk, annyi bizonyos, hogy több nyelvjárás ötvözetéből alakult ki. Ezek közül a fő forrás az észak-keleti dialektus volt. A zárt ë-t és a nyílt e-t megkülönböztető nyelvjárásokban ë-vel ejtett szavak (melyeket az ö-ző nyelvjárásokban általában ö-vel ejtenek), nagyobb arányban e-vel szilárdultak meg a sztenderd nyelvváltozatban (pl. ember, kereszt). De akadnak kivételek is, amelyeknek ö-vel ejtett változata sztenderdizálódott (pl. sör, vödör). A legérdekesebbek pedig az olyan e ~ ö váltakozást mutató morfémák (pl. fel ~ föl, csepp ~ csöpp), amelyek a mai napig kétféle alakban léteznek a sztenderd beszélt és írott változatában egyaránt."