Mondjuk eleve az egyetemi-fõiskolai gyakorlatok számát megnövelném nem is kicsit.
Aztán meg ahogy említettem cégekhez ki kell menni, lehetõleg még egyetem alatt gyakornokoskodni. Ez marha sokat segít. Az alapokat meg lehet tanulni az egyetemen, de igazából ennyi. Nem kész szakembert képez, hanem egy lehetséges jelöltet. S ez félig meddig bizony probléma, mint az, hogy néha köze sincs a valósághoz az oktatásnak...
De azért valamit ne várjunk:
"Elvégzek valamit azt wazz menõ vállalkozást alapítok, dõlni fog a lé. Lesz jó irodám, kocsim és frankó Amerikai álmot valóra váltom."
Nos aki így gondolkodik az seggrehuppan marha gyorsan, mert ez kevés embernek sikerül. Sok a kényszervállalkozás is, marha nagy a konkurencia és csak az vállalkozzon szerintem akinek nagy gyakorlata és fix vevõköre, esetleg ismerettsége van. Esetleg valami briliáns forradalmi ötlete.
A többi embernek el kell fogadnia azt, hogy alkalmazott lesz, tetszik nem.
Valószínüleg az elején csesztetni fogják elég rendesen, ha nem akkor szerencséje volt. Nem fogja magát halálra keresni fõképp az elsõ 1-2 évben. S látván 8-10 éve dolgozó kollegáit egybõl megtanul az ember szerény lenni, és bizony nagyon bántó azt látni, mennyivel többet tudnak pedig lehet, hogy neked van magasabb végzettséged. Ezen majdnem mindenki átesik így vagy úgy, minél elõbb történik meg annál jobb, ezért is fontos hogy utolsó 1-2 évben az ember szerezzen valós gyakorlatot valamilyen cégnél.
Mert ma már a papírtól nem dõlnek hanyatt(jó van 1-2 hely, ahol igen vagy kapcsolatok révén juttatnak valakit magas pozícióba :P), a jó referencia is max csak arra elég, hogy esetleg visszairjanak a motivációs levelére vagy behívják interjúra. Onnantól meg tied a pálya, mit tudsz, hogy viselkedsz, mit mondassz ill a teszt feladatokat ha lesznek, hogy oldod meg. Ez fõképp fejlesztõknél szokott lenni, de máshol sem kizárt felbukkanása.