"simán kitéríthetnélek titeket a hitetekbõl, ha akarnám." Na hát ez elsõ ránézésre elég nagyképû szöveg, de én inkább azt mondom rá, hogy téríts ha tudsz :D
"Tanácsom az hogy válasz egyet, ezt már megtetted, de ne próbáld a másik oldalt cáfolni mert úgysem tudod." Ez nem így mûködik, már bocs. Emberek vagyunk, mindenkinek van egy véleménye és ezt megbeszéljük, vitatkozunk rajta. Nem lehet csak úgy elmenni egy világnézet mellett, hogy: áh ez tetszik nekem jóvvanez, innentõl kezdve meg leszarom. Azért vitatkozunk, hogy ha tudunk, változtassunk a másik véleményén - ennek megvannak az eszközei s nyilván nem szabad túlzásba vinni, ha a másik a saját véleményével tart annak ellenére is, hogy elmondtam, mi az én véleményem akkor az õ szemében nem tudtam megcáfolni az õ igazát, a másik se tudta az enyémet, rendben: nem lehet és nem szabad erõltetni a dolgot, h: "kitéríthetnélek titeket a hitetekbõl," ez nem ilyen egyszerû.
"de nem számolhatom ki, hiszen én is létezem, és saját magamat is ki kéne számolnom. vagyis ki kéne számolnom azt, ahogyan mondjuk egy perc múlva számolni fogok." Nem értem h ez miért lenne probléma, hogy saját magadat kell kiszámolnod:
Tegyük fel h kifinomulnak a számítógépek annyira, h képesek rögzíteni egy köbméter részecske mozgási energiáját, mondjuk egy emberben lévõ összes részecskéét. Vegyünk egy szobát, ahova bezárjuk az embert, és el van szigetelve a külvilágtól, csak levegõ van benne, és hat benne a gravitáció (legyen egy kis fény is hadd örüljön szerencsétlen :D) És tegyük fel h egy mûszerrel ki tudjuk számolni egy pillanatban a részecskék helyzetét - elvégezzük a mérést két különbözõ idõpillanatban, és ebbõl ismerni fogjuk az összes részecske mozgását, irányát és energiáját. Tehát ismered, hogy a részecskék milyen irányba fognak továbbhaladni. Tehát ismered, mit fog cselekedni az ember, akit kísérletként bezártál oda. Ezt te elmondhatod a kísérleti alanynak, aki viszont dönthet úgy, hogy nem teszi azt, amit a számítógép kiszámolt, hogy tenne.