"Miért nincs egy egyértelmû tudományos kutatás, ahol megcáfolnak minden kuruzslást, és figyelmeztetik az embereket rá?"
Ez jó gondoat, és kicsit másként folytatnám: miért a tudománynak kell bizonyítani, hogy a gyógyítás csak kuruzslás, és miért nem a kuruzslónak kell bizonyítani, hogy a kuruzslás az gyógyítás? A múltkor felvetettem a gyógyszerek esetében, hogy mennyi próbát kell kiállni egy tudományos vívmánynak, mire az használatbe kerül, és jön KA és magic gyógyít. :) Ez irracionális a végletekig.
"Viszont az tény h nem szép dolog löttyöket meg kaját, meg kezeléseket ilyen méregdrágán árulni"
Érdekes, hogy emellett az emberek panaszkodnak a magas adókra meg az alacsony fizetésre/nyugdíjra. Holott egy hónapban 40 ezret költ a nem kimutatható dologra, és folyamatos telefonhívások vannak a telejósdában, és ez így nevetséges. (Kicsit eltértünk a témától.)
"Ahelyett a médiából ömlik az, hogy ezek mûködõképesek."
Ezt õk szólásszabadságnak hívják, és az Alkotmányra hivatkoznak (1949. XX. törvény). (Bár a BTK 1978/IV. törvény 318§ szerint: "Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz, csalást követ el.")
"Ennyit hall az átlagos ember, mint például én, aki hiába vagyok szkeptikus, alig hallom az ellenérveket, és amiket hallok azok se mind kutatáson alapulnak, hanem véleményeken és következtetéseken."
Hiába van a tudománynak igaza, közszereplésen egy pár jól megkonstruált, egyszerû mondattal minden csaló lefõzi a tudományos képviselõket, hiszen a tudomány bonyolult, ahhoz, hogy jól lehessen érvelni mellette, kell egy tábla, kréta, és sok óra magyarázás, az áltudományok pedig 5 percben érvelnek azzal, hogy felmelegszik a levegõ, és a néni azt mondta, hogy ettõl meggyógyult. Sajnos az egyszerûbb, kényelmesebb magyarázat az átlagembernek jobban számít. A tuomány pedig nem fog lealacsonyodni oda, hogy féltudományos, kevésbé átlátható magyarázatokkal cáfolja az áltudósokat, a megértés alapossága nélkül, hiszen akkor maga is olyanná válna.
"Ezzel viszont nem tudunk kezdeni semmit, ennek az elméletnek itt vége is van :D"
Talán mégsem, mert én nem azt mondtam, hogy nincs létezés, vagy egy idõtlen valami van, hanem azt, hogy valami van, de nem tudom megondani, hogy micsoda, mert én, ember sohasem tapasztaltam még olyat, egy számomra ismeretlen fogalom. Az ember azt tudja csal elképzelni, amit megtanult, amit beleneveltek. Pl. egy sci-fiben az ûrlényeknek pókszemük, imádkozósáska-lábuk, növényszerû megjelenésük van, fejük van, anyagi testük van, angolul beszélnek, stb... De senki se mondta, hogy olyan érzékszerveinek kel lenni, mint amik a Földön alakultak ki. Lehet, hogy a mágneses teret érzékelik, és egymással mágneses mzõvel kommunikálnak. (megj. a madarak érzékelnek mágneses tereket, tehát csak példaként hoztam fel) Egyáltalán miért kellene egy iegen fajnak kommunikálni tudni, vagy egyáltalán felismerhetõ-e? Lehet, hogy a valóságban annyira különböznénk, hogy akkor sem ismernénk fel, ha az orrunk elõtt lenne. Tehát csak azt tudjuk elképzelni, amivel kapcsolatban ismeretünk van. Nem láttunk még elektront, de láttunk golyócskát, és az elektront golyócskának képzeljük el. Meg mutat hullámjelenségeket, és akkor hullámnak képzeljük el. Pedig nem golyó, nem hullám, hanem valami más, egy elekrton. Ha látnánk elektron, könnû lenne, de így nem tudjuk elképzelni, hogy micsoda. Ugyanígy, bizonyos törzsek elkezdtek istenként imádni repülõgépeket, mert nem láttak elõtte repülõgépet, és nem láttak elõtte isteneket. Egyszerûen a kettõt összkötötték. Tehát valaminek az emberi megfogalmazásához szükséges a tapasztalati megismerés. Az emberi természetes világban a dolgok léteznek. A transzcendens világban pedig barangyolnak. Nem tudom, hogy mi az, hogy baragyolnak, most találtam ki a szót, és egy olyan dolgot ír le, ami nem feltétleül cselekvés, vagy létezés, de az odaát van - illetve nem jó szó, hogy van, mert nem is van, mert a létezés is természetes. Tehát a túloldalon dolgokat jelképez, de ez is rossz szó, mert a dolog szintén emberi fogalom. Arról, hogy az ember tudjon beszélni/gondolkodni arról a természetfeletti valamirõl, elõtte meg kell ismernie, ki kell alakítani magában egy képet. Tehát az ember korláta korlátozza számára a világról alkotott képét. Ezért van az, hogy az istenek léteznek, és nem barangyolnak, és az isteneknek feleségük meg fiuk van, és emberi tulajdonságaik vannak, pl. igazságosak meg bölcsek, meg minden tudnak, a tudás is emberi fogalom. Ezek, az istenrõl alkotott emberi képnük mutatja, hogy mi találtuk ki õket. Vagy azt is mutathatja, hogy nem mi találtuk ki õket, de csak ennyit vagyunk képesek felfogni fel belõlük. Pontosan annyit, amennyi emberi van bennük. Az istenségek az ember számára felfoghatatlanok, megérthetetlenek pontosan az emberi korlátok miatt. Viszont fordítva is igaz, ahogy a repülõgépnél: ha az ember nem ért valamit, azt istenségnek fogja értelmezni. Például azt, hogy miért szevedünk ennyit - pl. zsidóság - ja, biztosan azért, mert Isten kiválasztott népe vagyunk.
"A vallás ott kezdõdik, h azt mondom h van lélek, ami nem definiálható és bizonyítható fizikai eszközökkel, de hatással lehet a fizikai dolgokra. Õ a végsõ kiváltó ok."
Ez mutatja, hogy értelmes emberek mennyire különbözõen tudnak gondolkodni. Mert a tudomány ott kezdõdik, hogy minden, amivel kölcsönhatásba tudok kerülni, az hatással van a fizikai dolgokra, azaz mérhetõ. Viszont akkor a lélek mérhetõ, vagyis az elsõ állítással ellentmondásra vezet, hogy nem bizonyítható vagy definiálható fizikai eszközökkel.
Ez az ellentmondás pedig nem azt mondja, hogy a végsõ kiváltó ok bizonyítható/nem bizoyítható, hanem azt, hogy a vallás szerint nem, a tudomány szerint igen. És itt jön be egyfajta szubjektív, és az emberek gondolkodásmódjának különbsége. Más alapfelevésekbõl kiindulva más lesz egy dologgal kapcsoatban is a vélemény. Talán érdemes egy valami mellett kiállni acélosan, és akkor saját világképünkön belül nem jutunk ellentmondásra remélhetõleg. A tudományról biztosan tudni, hogy ilyen, de lehet, hogy egyes filozófiák vagyvallások lehet, hogy önmagukkal ellentmondásra vezetnek valahol.