Vannak azért itt is vicces dolgok. Megpakolva, kardokkal, páncélokkal miegymással haladok vissza a városba, pár goldot megérnek. Megláttam egy lepkét, alkímiához jó lesz. Már ugye az is elég abszurd hogy a málhával egy lepkét üldözök, nagynehezen elkaptam, erre kiírja hogy túl vagyok terhelve.... Tényleg, baszki?
Hasonló málhasztori, az erdőben a háza előtt ücsörgött egy vénasszony. Bementem szétnézni hozzá, minden piros volt, inkább nem loptam semmit. De volt az asztalon egy könyv, belelapoztam, aztán úgy döntöttem magammal viszem, ő már úgy is biztos kiolvasta, nekem meg még csak hat darab volt odahaza ebből. Megint túlléptem a limitet, kénytelen voltam kidobni egy tőrt a súly miatt. Fordulnék kifelé, mire jön a nyanya a tőrrel, hogy kedveském ezt véletlenül elejtetted, és visszarakta a tatyómba.
Ahogy az egyik gyorsutazásból megérkeztem valahova, pár rabló várt. Hős lovacskám nem kímélve magát közébük ugrott, és harcolt egyet. És meg is döglött. Most akkor mi van? 1000 arany volt, ráadásul ott se kellett volna lennie, mert gyalog nyomtam gyorsutazást. Az se biztos, hogy nem én lőttem ki a kavarodásban, mert volt benne nyíl is a lootnál. Igazából sok értelmét nem látom a lónak, annyi szirszart kell összeszedni, meg meg is támadnak folyton, hogy föl-le kell ugrálni a nyeregbe.
Lydia meg picit el van túlozva, a terminátor hozzá képest piskóta. Volt két tűzlabdalövő mágusbotom, helyhiány miatt adtam oda neki őket. Nem szórakozott, egyiket jobb kézbe, másikat balba, azóta, mint egy élő ágyú, úgy köpködi a tűzgolyókat.