Az Elder Scrolls széria sokkal régebbre nyúlik vissza. Még a pixelgrafikus időkben a TES Aréna volt az első. A következő a Daggerfall. Ez utóbbi volt a valaha kiadott, legnagyobb területet átfogó, legtöbb (többszázezer) lehetséges, „egyedi” NPC-t felvonultató, részben sandbox jellegű RPG, ráadásul valamennyi dungeon menet közben generálódott, vagyis sosem voltak ugyanolyanok egy másik játékmenetben. Ebben volt először lehetősége a játékosnak saját házat venni és berendezni. Utána kijött még néhány rész (Redguard, Battlespire), amelyek nem annyira ismertek, majd megérkezett a 3d technológia kora és ennek egyik első és legütősebbre sikeredett játéka a Morrowind. Ez valódi RPG volt, annak minden jellemzőjével. A készítők szerint is ez volt a TES sorozat harmadik része, az említett nem túl népszerű darabokat ők sem tartották fontosnak. A Morrowind egy másik képességében is az elsők között volt, lehetett modolni, komoly közösség szerveződött köré. És ehhez is jöttek már ki DLC-k, csak akkor még expansion meghatározással (Tribunal, Bloodmoon).
A következő rész az Oblivion, majd a Skyrim.
Az egyes részek a világ (Nirn, azon belül Tamriel) egyes fajaihoz, az ő történelmükhöz, hitvilágukhoz kapcsolódnak és az általuk uralt területeken játszódnak. A Morrowind a sötételfekről, az Oblivion a birodalmiakról, a Skyrim a nordokról szól. Rajtuk kívül is van még néhány faj, de nem mindnek van a játékok idején önálló országa.
A világ a végletekig kidolgozott, ha valaki elolvassa a megtalálható könyveket, végighallgatja az NPC-k meséit, ahogy valaki régen valamelyik fórumon találóan megjegyezte, akár emelt szintű érettségit is tehetne a világ földrajzából, történelméből, hitvilágából, mágiájából, alkímiájából, növénytanából.
Még egy fontos tudnivaló: a dark, high, wood elfek azonos faj, sőt, ebben a világban az orkok is közéjük tartoznak, ők a különféle -mer-ek. A többi emberszabású nem ehhez a fő fajhoz tartozik, ők emberfélék: birodalmiak, nordok, redguardok, bretonok. És ott vannak az állat alakú értelmes lények, az argoniaiak és a khajiitok. E fajokon túl további tizenkilenc-húsz faj, alfaj élt vagy él a bolygón. Az akavirok és a dwemerek (utóbbiak másutt dwarfok vagy törpök) például kihaltak, csak az épületeik romjai és gépezeteik maradtak hátra az utókorra. Az egyes -mer alfajok az isteneik hatására lettek olyanná, amilyenné, mind lélekben, mint testben.
A Morrowind annyiban több a későbbi játékoknál, hogy ha követed a fő történet szálat (abban sem kell, de ott még nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni, mint az Oblivion és a Skyrim esetén), megismerkedsz a dunmerek (dark elfek) történelmével, isteneivel, bonyolult társadalmával, érzed, hogy kicsi lény vagy valami felfoghatatlanul nagy hatalommal bírók harcában. Politikai játszmák részese leszel, bár a legtöbbször csak mint apócska sakkfigura, akit a nagyok mozgatnak úgy, hogy nem is tudod, hogy keveredtél bele ebbe az egészbe. Egy pillanatig se érzed magad szuperhősnek, a világ sorsát meghatározni képes hatalomnak, de azt is érzed, amit teszel, azzal nyomot hagysz a világon, és végül talán eldöntheted, melyikük legyen a győztes és ki bukjon.
Az Oblivionban már előkerül a szuperhős vonal, de ott végig tudod, hogy valójában te csak támogatod azt, aki a világ sorsáért felelős, aki képes legyőzni a főgonoszt. Nélküle semmire sem mész abban a harcban, sőt, ha nem támogatod, be sem következik a végső összecsapás. Igaz, neki is nagy szüksége van rád, a te cselekedeteid döntik el egyes összecsapások kimenetelét és végül a birodalmiak hőse leszel. Vagy halott.
A Skyrimmal egyetlen baj van szerintem, az, hogy túl hamar kiderül, a karaktered vállán a nordok (és talán a birodalmiak) sorsa, te vagy a kiválasztott, a dragonborn. Ezt már akkor tudod, amikor még valójában semmit sem ismersz a világból és ez baj. Szerintem. A dragnobornságra elég lenne akkor ráébrednie a főhősnek, amikor már bejárta a területet, megismerte a nagyobb játékos NPC-ket, eldöntötte, ki mellé áll, vagy hogy odaáll-e egyáltalán valamelyik mellé. Így inkább egy olyan FPS lett, ahol kardozni kell, nem lőni, nem annyira RPG. Hisz már az elején tudod, tápolni kell, ha meg akarsz felelni az elvárásnak, hogy legyőzd a sárkányokat.