A hullám-részecske kettõsségre a fény természete a példa. Feltételezem erre utaltál a #224-ben. Élõvilág országaiban, és az általános rendszertani besorolásban nincs kettõs természet, ezért nem volt jó az analógia.
Üres pohár / teli pohár pedig filozófiai megközelítés, szintén nem ültethetõ át a biológiára.
#230: senki nem "nyert", nem is volt célom és nem is támadlak semmilyen formában, pusztán leírtam a biológiai vonatkozást. Ha így érzel, tedd félre, nem kioktatni akarlak.
És egy kis szombati ismeretterjesztés, hogy szórakoztassalak is:
"Ha jól tudom fotoszintetizálni a növényeken kívül egyetlen élõlény sem tud.."
Szintén elemi iskolai tévhit, pontosabban a gyerekek érdekében történõ egyszerûsítés a biológiatanárok részérõl (bár van ahol késõbb tanítják mélyebben).
..ami szükséges is, nem lehet mindent egyszerre a legnagyobb mélységeiben oktatni és befogadni, mert könnyen elveszítik a kezdeti érdeklõdésüket, figyelmüket.
A fotoszintézis ugyanis nem a növények privilégiuma. A baktériumok országában (ami a növények országával egyenrangú "magasságú" rendszertani kategória) a cianobaktériumok (korábban "kékmoszatok" néven is ismertek) is fotoszintetizálnak, sõt rajtuk kívül a színesmoszatok is.
Ráadásul a fotoszintézisnek is több formája létezik (oxigént termelõ, oxigént nem termelõ fényreakció)
A fény kettõs természete nagyon jól megfigyelhetõ egyébként a biológiai vonatkozásaiban is. A hullámhossz korlátozó ereje a fotoszintetikus folyamatra értelmezhetõ, részecsketermészetét pedig a fénykvantum (foton) klorofillban történõ abszorpciója és a kiváltott elektronmozgás példázza.