Ez merõben hajaz arra a kezdetleges gondolkodásmódra ami az egyházat jellemezte korábban. És ami az embert állítja be a világunk középpontjába.
Semmivel sem vagyunk jobbak, de sok ember ezerszer inkább haszontalanabb mint bármelyik baktérium ezen a földön. Az már teljesen más kérdés, hogy mi teszi lehetõvé az emberi faj ilyenfajta elkorcsosulását, de ez már bõven társadalomtudomány kérdésköre.
Rohadtul nem az ember az evolúció csúcs. Vagy mondhatom úgy is, hogy nem mi vagyunk a középpontban. A bolygónak csak apró hangyáknak számítunk, a világûhöz képest meg csak apró porszemek vagyunk.
Ilyen mértékû aprólékos tervezés, ha valami fejlett intelligencia mûve lenne, akkor az embert tökéletesre formálta volna. Legalábbis nem járnánk ott ahol most.