Ez már nekem is eszembe jutott. Ugyanaz a helyzet, mint a tervezéses elmélettel. Az nem válasz a földi élet kialakulására, hogy egy másik bolygóról került ide, mert attól még valahogy ki kellett alakulnia.
Az nem válasz a földi élet kialakulására, hogy valaki megtervezte, mert a tervezõnek is valahogy ki kellett alakulnia.
Azonnal feltûnt, hogy egyik sem válasz a kérdésre, hogy hogyan alakult ki. És én erre vagyok kíváncsi, nem arra, hogy hogyan lehet megkerülni, illetve tovább nyújtani ezt a kérdést.
Megmondom õszintén, ezek a kérdések (hogy akkor a tervezõt ki tervezte, illetve ha pánspermia, akkor onnan hogy került oda) nekem addig eszembe sem jutottak, amíg valaki szembe nem állította a teremtéselméletet (az intelligens tervezést) az evolúciós elmélettel, vagy leegyszerûsítette a földi élet kialakulásának kérdését azzal, hogy biztos valahonnan ide került.
Tehát nem ezek miatt az általad "végsõ kérdés"-nek nevezett agymenések miatt gondolom azt, amit, hanem mert a tudomány logikusan, tényekkel és bizonyítékokkal alá tudja támasztani az állításait (amit én a biológia esetében szerencsés módon meg is értek, mert biológus vagyok - mondjuk azért tanultam ezt, mert ezt akarom leginkább megérteni).
Evolúció, tehát az élõlények lassú, akármilyen mértékû átalakulása tudjuk, hogy létezik, mert látjuk, figyelemmel kísértünk ilyet, és figyelemmel is kísérünk ilyen folyamatokat. Mi is át tudunk alakítani élõlényeket, ahogy szeretnénk, persze egyelõre csak korlátozott minõségben.
Arra viszont csak közvetett bizonyítékaink vannak, hogy a ma ismert élõvilág ezzel a lassú átalakulásos (lassú fejlõdéses) mechanizmussal alakult ki, mivel az élõvilág kicsit idõsebb, mint a modern ember, ezért nem lehettünk szemtanúi. Ma már nem létezõ, furcsa élõlények fosszíliáit ássuk ki, amelyek azonban genetikai, morfológiai és funkcionális rokonságot mutatnak a mai élõvilággal, és mintha azok a mai élõvilág képviselõit megelõzték volna.
Arra viszont egyelõre csak elméleteink vannak, hogy az élet hogyan alakult ki. Arra is, hogy a kémiai evolúció miként játszódhatott le, ami szükséges az élet kialakulásához.
Itt tartunk most ebben a témában. És való igaz, a tudománynak nem az a feladata, hogy hogyan tudjuk átugrani (de tulajdonképpen megnyújtani) ezeket a kérdéseket a tervezéselmélettel vagy a pánspermia elméletével, hanem hogy minél inkább törekedjen arra, hogy pontot tehessünk a "hogyan" végére.
Az intelligens tervezés elméletével azért nem érdemes szerintem foglalkozni, mert tudományos módszerekkel nem lehet bizonyítani. Ez csak amolyan, "ha így tetszik akkor azt mondom, valaki tervezte, ha úgy tetszik, nem tervezte" szituáció. Nem egzakt. Attól, hogy valamit mi is meg tudunk csinálni, még nem azt jelenti, hogy azt csak tervezhette valaki. Azt is jelentheti, hogy szimplán csak tökéletesen tisztában vagyunk a mikéntjével. Ez utóbbi mindaddig logikusabb felvetés lesz, amíg nem jelentkezik valaki a világûrbõl, hogy "halló, hülyék, én terveztelek benneteket". Ráadásul a lényegen nem változtat: ismerjük a hogyanját. Ezért kutattunk.
A pánspermia elméletével pl. akkor lenne értelme foglalkozni, ha a kémiai evolúciót vagy az élet kialakulását itt a Földön nem tudnánk reprodukálni. De ezt egyelõre még nem tudjuk, hogy tudjuk-e vagy nem. :)
Szerintem az ember egyik legfõbb erénye, hogy megpróbálja az elméleteit a környezetében megtalálható eszközökkel bizonyítani, és addig nem talál ki valami "alternatív" magyarázatot (teremtés, tervezés stb.), amíg ez lehetséges. Az "alternatív" magyarázatokkal az a gond, hogy nem lehet ellenõrizni, így kezelhetetlenné válik. Az ember ezt nem szereti, és addig matat a környezetében lévõ "kacatok" között, próbál belõlük valami mûködõ rendszert összerakni, amíg ki lehet lõni a bizonytalanságot. Ez a tudomány.