Sok faj esetén a nõstény dönti el melyik hímmel hajlandó párosodni. A hím csak tetszeleg legjobb tudása szerint. A nõstény DNS-ébe van írva az a kép, amivel egyeznie kell a látottaknak. A legjobb egyezés a nyertes hím.
Ebben a témában rengeteg változó van, már csak azért is, mert rengeteg állatcsoport van... és ráadásul az élõvilág nem csak állatokból áll...
Te csak kiragadtál egyetlen konkrét esetet az állatvilágból, ami annyit bizonyít, hogy a nõstény az adott környezetben legmegfelelõbb genommal rendelkezõ hím egyedet keresi.
- Az utód nem kizárólag a hímtõl örökli a génjeit, hanem a nõsténytõl is. Ha a nõstény "tökéletes" hímet is választ, attól még maga a nõstény nem biztos, hogy az.
- A kinézet és a párválasztáskori viselkedés (a nõstény csak azt érzékeli) nem minden, a gének nem csak ezeket kódolják... Ezenfelül nem minden mutáció mutatkozik meg fenotípusosan is. Pl. a legegyszerûbb eset, ha a hím egy tulajdonságra nézve heterozigóta, a mutáció recesszív, és a másik allél domináns felette.
- A mutáció/új génkombináció miatt lehet sikeresebb/szebb is egy egyed, mint az átlag, és így a nõstény a mutáns egyedet választja -> Nem konkrét kép van, hanem meghatározott minõségû (tehát nem meghatározott intenzitású) ingerekre (látvány, hang) adott meghatározott ösztönös válaszok. Ez az inger az ingert produkáló hím mutációja/új génkombinációi esetén lehet erõsebb is, mint az átlagos, így legyõzi az átlagosat.
Gyakorlatilag az ilyen párválasztás is a hím egyedre nézve egy környezeti tényezõ, amely "osztályoz".
Ez ugye azért hülyeség, mert most csak 2 fajta bázispár van. Ha 3 fajta lenne, akkor máris 6 különbözõ jelünk lenne.
Megnéztem a Wikipedia cikket. Nem ez, nem hülyeség, hanem azzal a gondolattal játszott el az szócikk írója, hogy mi lenne, ha a duplaszálú DNS-ben mindkét szál közösen kódolna aminosavat, és az egyik (az antisense szál) nem csak komplementere lenne az értelmes szálnak, amirõl az mRNS íródik át, és amibõl a riboszómán polipeptid lánc szintetizálódik. Mert úgy spórolni lehetne...
Gyakorlatilag nem "kétféle" bázispár van a DNS-ben, hanem "négyféle", bár igazából nincs jelentõsége, hogy kettõnek vagy négynek mondjuk... A-T és T-A, G-C és C-G ([értelmes szálon]-[értelmes szál komplementerén] - mivel a két DNS szál nem egyenrangú átírás szempontjából, ezért nem ugyanaz az A-T és a T-A...). Az mRNS viszont csak az értelmes szálról íródik át általában. Ha nem, akkor fordítani kell egyet rajta, mert a komplementer szál, azaz az antisense szál tükörképe az értelmes szálnak.
Visszatérve tehát, az mRNS csak az értelmes szálról íródik át általában, ezért a kódszótárban nincsen olyan, hogy bázispár, csak bázisok van. Egy DNS szál kódoló régióinak bázistripletjei.
Kicsit bonyolultan sikerült leírni, de a lényeg, hogy nem a duplaszálú DNS kódolja az aminosavakat, hanem a duplaszálú DNS egyik fele, egyik szála, az úgynevezett értelmes szál.
Az ivaros szaporodás védi a DNS-t, mert elõfordulhat az is, hogy a hibás génekkel rendelkezõ szülõknek újra hibamentes egyedük születik. Így a hibamentesek már a fészekben vagy az alomban legyõzik(kiszûrik) a hibásakat.
Elõfordul, de nem azért, mert eltûnt a mutáció, hanem azért, mert a mutáció recesszív, és az egyik szülõnek van e felett domináns aléllje (és ezek együtt öröklõdnek). Tehát a mutáció az utódokban is megmarad, csak fenotípusosan nem látszik. Ebbõl akármi is lehet a következõ generációkban attól függõen, hogy a mutáció jó-e, rossz-e (és ha igen, mennyire), illetve, hogy semleges-e.
Az utódok pedig nem feltétlenül versengenek egymással az alomban, ez nem univerzális, minden állatcsoportra igaz "DNS-védõ mechanizmus". Pl. akkor versenghetnek, ha emlõsök esetében több utód van, mint amennyi emlõ. Vagy madarak esetében a nagyobb, erõszakosabb egyedet eteti jobban a szülõ. De itt mutációval vagy új génkombinációval a normálisnál nagyobb és erõszakosabb viselkedésû egyed is létrejöhet... :)
"Nehéz lenne letagadni, hogy a vírusok, gombák, kórokozó baktériumok, ragadozók nem a leggyengébb egyedeket vonnák ki a forgalomból."
Ebbõl következõen minden más környezeti tényezõ is. Az élettelenek is. Pl. átmeneti táplálékhiány. Itt a populáció egyedei is versengenek egymással a táplálékért, tehát ebben az esetben a saját fajtárs is ellenfél, "osztályozó" környezeti tényezõ.
A leggyengébb egyed pedig nem feltétlenül a mutáns vagy új génkombinációval rendelkezõ egyed. Ez a lényege az egésznek, ami mellett nagyon szeretsz elsiklani. A környezettõl függ, hogy mi a leggyengébb genotípus (MINDEN környezet, ami nem maga a vizsgált egyed vagy populáció), amely rövidtávon "osztályoz", hosszútávon dinamikusan változik, és alakítja a populáció génkészletét (ez a kettõ dolog részben ugyanaz). Megint oda jutottunk, hogy a környezet "osztályozza" a mutációkat, genotípusokat. Legyen az vírus, baktérium, gomba, ragadozó, élettelen (fizikai vagy kémiai) környezeti tényezõ.
Nem tudom, mi ezen és az eddigi kommentekben leírtakon annyira érthetetlen, de lassan könyvet is írhatnék belõle azzal, hogy összerakom a kommentjeimet. Gyakorlatilag ugyanazt írom le már sokadszor, csak esetleg kicsit más aspektusból. Az emberi agy viszont képes kreatív gondolkodásra (ha rendelkezik az ehhez szükséges információkkal, tehát tudással), úgyhogy elvileg nem lenne rá szükség.