Mármint, hogy adok-e ki lakást Budapesten? Igen, adok. Így nekem van rálátásom a kiadói oldalra, nem véletlen voltam képes KONKRÉTUMOKAT írni (nyilván a saját szemszögemből, a saját történeteim alapján).
Te veszel ki lakást? Nem, mint írtad. Ergo neked még a bérlői oldalra sincs rálátásod.
Amit tőled eddig megtudtunk a topikból: a Hőzöngőknek JÁR az ötvenezres albi, én pedig hiába rakom félre a fizetésem jelentős részét 18 éves korom óta, hiába építettem évekig a saját két kezemmel a házam (amihez a telket a szüleim brutális lemondások árán hozták össze), hiába jártam mellette főiskolára, hétvégénként nyelviskolába, hiába 12óráztam a melóban, hiába fizettem a hitelt (méghozzá nem az olcsó devizást), hiába lépett le a pénzemmel a megvett lakást felújító kivitelező (és a rendőrség szerint ez nem csalás bűntette, menjek csak polgári perre az eltűnt emberrel), hiába tanulmányoztam heteken át adójogszabályokat hogy fizethessek adót egy közel lehetetlen adó-környezetben, hiába kockáztattam a bérlőkkel, azok hiába basztak át.
MINDEN hiába.
Az ÁLLAM hozzon általános rendelkezést arról, hogy én, az élősködő, ötvenezernél ne adhassam ki drágábban. Hogy az ÁLLAM elbaszásai vezettek a mostani ingatlanárakhoz, bérleti díjakhoz, hogy nincs már állami bérlakás se - kétérdekel.
---
Nem irigylem a bérlőm, jövőre 90 ezret fogok tőle kérni az eddigi 60 ezer helyett.
Fizetése jelentős részét költötte eddig is lakhatására, most pedig még rosszabb lesz a helyzet. De kintebb költözni? Mással együtt lakni? Rosszabb minőségű lakást bérelni? Nem felvenni személyi hitelt, hanem inkább lakáskasszázni? Nyelvet tanulni, jobb meló után nézni? Hova gondolok, ehez tenni kell. Ellenben az ötvenezres lakás JÁR.