A Naprendszerben számtalan kisméretű égitest, üstökös és aszteroida kering. Ezek a nagybolygók perturbáló hatása alatt állnak, s mivel mozgásuk igen érzékenyen függ a kezdőfeltételektől, melyeket nem ismerünk elég jól, hosszú távra nem jelezhető pontosan előre. Ezt jól szemlélteti a Chiron kisbolygó példája. A Chiron erősen elnyúlt pályán kering a Nap körül. Perihéliuma (napközelpontja) a Szaturnusz pályáján belül, aféliuma (naptávolpontja) az Uránusz pályájának közelében van. Felfedezése után több kutató numerikus integrálással vizsgálta a kisbolygó mozgását. A kezdőfeltételeket a legpontosabbnak tartott pályaelemekből számított kezdőértékek körül változtatták. A számítások azt mutatták, hogy a Chiron többször szorosan meg fogja közelíteni a nagybolygókat. Az egymáshoz közeli, különböző kezdőfeltételekkel végzett numerikus integrálások azonban igen különböző végeredményekre vezettek, ami tipikus jelenség kaotikus rendszerek esetén. Így a Chiron sorsával kapcsolatban csak valószínűségi kijelentések tehetők. Eszerint 1/8-ad a valószínűsége annak, hogy a Szaturnusz perturbáló hatására a Chiron olyan hiperbolapályára kerül, melyen kidobódik a Naprendszerből. Nagyobb, 7/8-ad annak a valószínűsége, hogy a Szaturnusz szoros megközelítései során elszenvedett perturbációk a Chiront a Naprendszer belsőbb vidékei felé terelik, ahol azután a Jupiter gravitációs hatása alá kerül majd...