Total War: Rome 2

A hatalmas stratégiai térképen tudjuk majd például bővíteni birodalmunkat, így városainkat is, hiszen első körben csak nagyon alapvető lehetőségek és nagyon alapszintű épületek lesznek még a legnagyobb településeken is. Ez nem csak azért fontos, hogy később például változatosabb katonai egységeket verbuválhassunk, hanem azért is, hogy polgáraink elégedettek legyenek, így lázadások szítása helyett boldogan fizessenek adót, aminek köszönhetően mi is újabb fejlesztéseket kivitelezhetünk, nem utolsó sorban pedig takarékoskodhatunk a későbbi nagy háborúkra. Szintén a taktikai térképen tudunk - felsorolhatatlanul sok egyéb lehetőség mellett - hadsereget toborozni, meglévő haderőnket menedzselni, de olyan apróságokra is lehetőségünk lesz, mint hogy ügynököket küldjünk az ellenség területeire.


Módunkban áll például kémekkel szabotálni az ellenfél seregét, hivatalnokokkal felborítani egy rivális ország vagy város gazdaságát, netán katonai specialistákkal kirobbantani egy rabszolgafelkelést, amelyek akár olyan sikeresen is zárulhatnak, hogy megalapozhatják egy háború sikerét. Természetesen szintén ezen a felületen merülhetünk majd el a diplomáciai részletekben is, ami legalább olyan fontos lesz, mint például egy jól levezényelt ütközet. Lehetőségünk lesz például békét, kereskedelmi megállapodást, megnemtámadási egyezményt és még számtalan egyéb szerződést megkötni, amelyekkel még abban az esetben is érdemes lesz élnünk, ha például a kiválasztott államot később le akarjuk rohanni, hiszen könnyen lehet, hogy megúszhatjuk harc nélkül, egy jó szövetséges ugyanis minden háborúban megfizethetetlen.

Természetesen lesznek olyan pillanatok, amikor hiába próbálkozunk a rengeteg diplomáciai lehetőséggel és egyéb trükkel, a harc elkerülhetetlenné válik. Ebben az esetben két lehetőség kínálkozik. Az egyik, hogy a gépre bízzuk az ütközetet - jó hír, hogy immáron ebbe is van minimális beleszólásunk a taktika kiválasztásánál -, a másik pedig, hogy személyesen vezényeljük le az ütközetet, ami alighanem a Total War-játékok egyik legjobb és legkedveltebb része. Akárcsak a korábbi epizódokban, úgy természetesen a Rome 2-ben is elfelejthetjük azokat a csatákat, amelyeket kizárólag erőfölényünkre alapozunk.

Megpróbálkozhatunk vele ugyan, de olyan elképesztő méretű túlerőre kell hagyatkoznunk, illetve olyan tetemes veszteségekkel kell számolnunk, hogy jobban járunk, ha inkább kidolgozunk legalább egy működő taktikát a csatákhoz. Nyilván a rendkívül hangulatos és látványos városostromok vagy a tengeri összecsapások ez alól részint kivételt képeznek, ellenben a hatalmas szárazföldi ütközetek már nem. Így amennyiben kiismerjük seregünket, és tudjuk, hogy melyik egységünk pontosan mire használható, akár még jelentős túlerővel szemben is győzedelmeskedhetünk.


A Total War: Rome 2-ben is lesznek olyan taktikák, amik mindig bejönnek - például a lovassággal az íjászokat támadni, miután a főerők már összecsaptak -, de szinte minden egyes összecsapás lehetőséget nyújt számunkra arra, hogy újabb és újabb stratégiákat dolgozzunk ki magunknak, így akár minden egyes ütközet más lehet. Természetesen a háborúk tekintetében is számíthatunk majd rengeteg újdonságra, így új egységekre - a harci elefántok nagyon hatásosak -, taktikai lehetőségekre - a tengeri és a szárazföldi ütközetek ötvözése rendkívül hangulatos lett -, valamint olyan apró változásokra, amelyek inkább kényelmi funkciókat szolgálnak, de gyakorlati hatással nincsenek a játékmenetre.