Közös légköre lehet a Plútónak és holdjának

Szimulációk szerint nitrogén áramlik a Plútó légköréből a Charon holdjára. Amennyiben ez megerősítést nyer, a Plútó és a Charon lenne az első példa egy bolygó - még ha törpe is - és egy hold osztozkodására egyazon légkörön.

A Charon méretét tekintve közel fele a Plútónak, pályája sokkal közelebb esik a törpebolygóhoz, mint a Holdé a Földhöz. Az 1980-as években készült tanulmányok utaltak rá, hogy a két égitest képes lehet a gázok cseréjére, de akkoriban azt feltételezték, hogy a Plútó légköre elsősorban metánból áll, ez a gáz pedig viszonylag nagy sebességgel távozik.

Földi távcsövek segítségével a csillagászok közelebbről szemügyre vették a Plútó által kibocsátott fényt, melyből megpróbáltak kiszűrni a bolygó összetételére utaló nyomokat. Az elemzésekből kiderült, hogy a Plútó légköre főként nitrogénből, a metánnál nehezebb gázból áll, aminek alacsonyabb a szökési sebessége. "Azt hittük, hogy ha a Charonnak sikerül is egy légkört szereznie ebből a folyamatból, az túl vékony ahhoz, hogy valaha is észleljük" - mondta Robert Johnson, a Virginia Egyetem csillagásza, aki most kollégáival frissítette a Plútó felső légköréről készült modelleket, számításba véve a nitrogén molekulák mozgását és ütközéseit.

Szimulációik szerint a törpebolygó légköre melegebb a korábban feltételezettnél, ezáltal akár háromszor vastagabb is lehet, mint eddig becsülték. Ez azt jelenti, elég nagy lehet a kiterjedése ahhoz, hogy a Charon gravitációja elhúzzon belőle egy bizonyos részt, egy ritkás légkört adva a holdnak. A NASA New Horizons űrszondája 2015 júniusában halad át a Plútó-rendszeren. Fedélzeti műszerei képesek bármilyen létező légkört érzékelni a Charon körül és megállapítani annak összetételét, magyarázta a küldetés vezetője, Alan Stern.

A Charon körül esetlegesen előforduló gázok azonosságának és összetételének ismerete nélkülözhetetlen lesz annak megállapításához, honnan szerezte a hold a légkörét - amennyiben tényleg létezik. Ebben az esetben az is lehetséges, hogy a Charon belsejéből erednek gázok, melyek gejzíreken vagy kürtőkön keresztül áramlanak ki és alkotnak egy vékony atmoszférát. Stern legutóbbi tanulmánya szerint a hold felszínét érő üstökös becsapódások is képesek gázfelhőket kibocsátani, melyek egy átmeneti légkört eredményeznek.

Azonban ha a Plútó és a Charon ugyanazon a "takarón" osztoznak, a rendszer egy valós példát adhat két égitest közötti gázátvitelre, segítve a jelenségről alkotott modellek finomításában. "Úgy véljük egy állandó folyamatról van szó a csillagászatban, mint például a bináris csillagok vagy a csillagaikhoz közel eső exobolygók esetében" - mondta Johnson. "A számítások és a számítógépes modellek egy dolog, itt azonban rendelkezésünkre áll egy űrszonda, ami át fog repülni és közvetlenül teszteli a szimulációinkat, ami rendkívül izgalmas"