Geológiai aranybánya Afganisztán 

Az amerikai jelenlét óta visszaigazolták a korábbi, hatalmas ásványkészletekre utaló felméréseket.

Már évek óta tudjuk, hogy a konfliktusok által sújtott terület igencsak gazdag ásványokban, ennek kiaknázása azonban éppen a háborús helyzet miatt továbbra is várat magára. A nyugati országok az amerikai megszállás következtében jelentős előnnyel indultak, ezt azonban mára elvesztegették, miközben a kínai riválisok egyre gyorsabban nyomulnak előre.

Egy most megjelent összefoglalóban arról olvashatunk, hogy az US Geological Survey (USGS) már 2004-ben, a talibán erők eredeti meggyengítését követően megkezdte saját vizsgálatait. Ők 2006-tól mágneses, gravitációs, valamint hiperspektrális méréseket és elemzéseket végeztek el (ez utóbbit eredetileg a távoli exobolygók felszínének kémiai vizsgálatára fejlesztették ki), még az első kör előtt végrehajtása előtt felfedezték azonban, hogy afgán kollégáik megőrizték a szovjet fél által korábban elvégzett kutatások anyagait.

Ezen anyagokban már történtek utalások jelentős ásványkészletek jelenlétére, az amerikai mérések pedig hamarosan megerősítették, hogy a hatvanas-hetvenes években rögzített adatok megalapozottak. Ezen készletek egy része az indiai szubkontinens és Afrika ütközése miatt alakulhatott ki, az üledékes anyagok pedig nyilván a különböző állati és növényi maradványokból erednek – a kutatás intenzitására jellemző, hogy mindössze két hónap elegendő volt az ország területének 70 százalékának geológiai feltérképezésére.

Az amerikai összesítésekben 60 millió tonna réz, 2,2 milliárd tonna vasérc, 1,4 millió tonna ritka ásvány, valamint rengeteg arany, ezüst, cink és lítium is megtalálható. A híradásokban az összecsapások miatt éveken át gyakran szereplő Helmand tartományban például egyedül a Khanneshin névre hallgató lelőhely értéke 89 milliárd dollárra rúghat, éppen a különböző ritka ásványok miatt. Ezek kitermelése persze elsősorban biztonsági okokból ütközik komoly akadályokba, emellett a szükséges alapvető infrastruktúra hiánya is szerepet játszik a késedelemben. A kínai fél azonban már itt is jelen van, az állami kézben lévő China Metallurgical Group például 30 éves szerződést írt alá az afgán kormánnyal a rézkitermelés beindítására, miközben indiai állami és magáncégek a vasérc termelési engedélyeit szerezték be.

Hogy a bányászat mennyiben tud majd segítséget nyújtani a nyomor felszámolásában, az leginkább a katonai és politikai helyzet stabilizálódásától függ – erre egyelőre nem sok esélyt látni.