Megtalálták a legközelebbi kapcsolódást "Évához"

Egy i.e. 315-ben elhunyt férfi a legközelebbi rokona az emberiség közös női ősének, a mitokondriális Évának.

Később halt meg, mint Szókratész és Arisztotelész, mégis az afrikai kontinens déli részén halászó férfi rendelkezett a legközelebbi genetikai egyezőséggel a modern ember ősanyjával. A "mitokondriális Éva" 100.000 és 200.000 évvel ezelőtti időszakban élt Afrika déli részén. Nem ő volt az első ember, a többi női ágon azonban nem született női utód, így ezek az ágak nem tudták tovább örökíteni mitokondriális DNS-üket. Ennek eredményeként az összes mai ember mitokondriális DNS-e hozzá vezethető vissza. DNS-ében szinte minden ma jelenlévő genetikai variáció megtalálható, azóta az emberi populációk genetikailag szétszóródtak, létrehozva a mai etnikai csoportokat.

Most az emberi családfa egy eddig ismeretlen ágaként azonosítottak egy i.e. 315 környékéről származó csontvázat. A férfi 50 éves volt, amikor meghalt, és ő az első ősi ember az emberiség bölcsőjének tekintett szaharai területről, akinek a DNS-ét szekvenálták. "A legkorábban elvált ághoz tartozik - az általunk ismert legősibb" - mondta a kutatást vezető Vanessa Hayes, az ausztráliai Garvan Intézet munkatársa, aki szerint a férfi ősei megközelítőleg 150.000 évvel ezelőtt váltak el a többi embertől, ami egyben a modern embertől legkorábban elvált csoportot jelenti.

A csontokat a dél-afrikai Szent Heléna-öbölben találta meg 2010-ben Andrew Smith, a Fokvárosi Egyetem régésze, majd antropológus kollégája, Andrew Morris vizsgálta meg, megállapítva, hogy a férfi egy tengeri gyűjtögető volt. A fülében talált csontos kinövés arról árulkodott, hogy sok időt töltött az óceán hideg vizében, élelemért kutatva. A férfi másfél méter magas volt, sírjába nagy mennyiségű kagylót helyeztek, ami szokatlan az afrikai vadászó-gyűjtögetőktől, akiknél nem volt szokás a temetkezés, tette hozzá Hayes.

A férfi mitokondriális genomjának a ma élő afrikaiakkal történt összehasonlításából Hayes megállapította, hogy a férfi csoportja hamarabb elvált az ősanya leszármazottaitól, mint az eddig ismert két legrégebbi csoport, melyeknek még ma is találhatók élő tagjai. "Ez az eddig azonosított legősibb vonal" - mondta Rebecca Cann, a Hawaii Egyetem genetikusa, aki segített a mitokondriális Éva elméletéhez vezető munkában.

Bár a férfi több mint 100.000 évvel a mitokondriális Éva után élt, esetében figyelhető meg a legnagyobb egyezés a genetikai összetételt tekintve, DNS-e genetikailag "idősebb" mint a miénk, tette hozzá Hayes. Mivel a mitokondriális DNS kizárólag az anyától öröklődik, a genetikusok megvizsgálva a változásait be tudják azonosítani az elágazásokat az emberi evolúcióban, illetve az emberiség terjeszkedését a világban. Ez a módszer győzte meg a tudósokat az anatómiailag modern ember afrikai eredetéről.

Bár a minta csupán 2.330 éves, az akkoriban létező más emberi vonalak jóval nagyobb eltéréseket mutattak a mitokondriális ősanyától. Az európai maradványoknál, bár kronológiailag idősebbek, számos nagy kiválasztódási esemény nyomai észlelhetők, olyan genetikai változások, melyek eltűntették a diverzitást, új ágakat hozva létre. A halász maradványainak kora arra utal, hogy a mai Dél-Afrika területén élt, még az ismert visszavándorlások előtt. "Nagyon keveset tudunk a kontinens 100.000 évvel ezelőtti történelméről, annak ellenére, hogy az emberiség bölcsőjéről beszélünk" - mondta Wolfgang Haak, az ausztrál Adelaide Egyetem paleobiológusa, aki szerint a férfi mitokondriális genomja segíteni fog a tudósoknak kifejleszteni egy térképet a korai modern emberek afrikai vándorlásairól.

Hayes arra is kíváncsi, miben tér el az első afrikai gazdálkodók génállománya a vadászó-gyűjtögetőkétől. "A Föld arculatát legnagyobb mértékben megváltoztató dolog a vadászó-gyűjtögető életmódról a gazdálkodásra történő áttérés volt. Honnan indultunk és milyen változásokat okozott mindez a génállományunkban?" – tette fel a kérdést.