Metánalapú élet lehet a Titánon 

Kutatók szerint ez lehetséges, bár helyszíni mintákra lesz szükség az elmélet igazolásához. A Marson biztosan van metán.

* Érdekes anyagot tettek közzé a Cornell Egyetem kutatói, amelyben a Szaturnusz legnagyobb holdjával kapcsolatban fejtik ki elméleti munkájuk eddig eredményeit. Állításuk szerint – egyelőre szigorúan elméleti alapon – elképzelhető az élet kialakulása és fennmaradása az égitesten, bár ez a megszokottól eltérő körülmények között és más összetevőkön alapulva valósulhatott meg.

Legutóbb tavaly nyáron olvashattunk a Titán felszínén lévő életről, azonban akkor – a NASA Cassini küldetésének addigi méréseire alapozva – negatív következtetést láthattunk, amely szerint a felszín alatti óceánok túl sósak az élet megmaradásához. A most közzétett munkában viszont ezzel ellentétes eredményre jutottak, bár hangsúlyozottan nem biológusokról vagy csillagászokról, hanem kémikusokról van szó, akik a korábban megismert és visszaigazolt összetevők kombinálásával igyekeztek felvázolni, hogy az ottani élet miként jöhetne létre. Véleményük szerint ez bekövetkezhetett, mégpedig nem a folyékony vízre, hanem a metánra alapozva, amelynek fagypontja jóval alacsonyabban van.


A szakemberek által elképzelt sejtmembrán az azotoszóma névre hallgat, ami a nitrogénre utaló francia „azote” szóból ered. Ez nitrogén, szén és hidrogén molekulákból épülne fel, amelyek megtalálhatók a Titán óceánjaiban, a földi liposzómákhoz hasonlóan stabilitást és kellő rugalmasságot biztosítva. Az általuk alkalmazott modell szerint lehetséges a membránszerű struktúrák felépítése, mégpedig a szükséges tulajdonságokat mutató nitrogén vegyületek (így például a hold légkörében megtalálható akrilnitril) alkalmazásával. A következő lépés annak demonstrálása lenne, hogy ezek a sejtek miként viselkednének egy metánalapú környezetben, különös tekintettel a metabolizmusra és a reprodukcióra.

Hosszú távon elengedhetetlen lesz a megfelelő eszközökkel elvégzett helyszíni vizsgálat, így például a tengerfenék üledékes rétegeiből történő mintavétel, illetve a morfológia felvázolásához szükséges szonár mérések megtétele, amellyel az északi és a déli részek közötti különbségeket is visszaigazolhatnánk.


A kutatás azért is érdekes, mert a Marson biztosan van metán: a Curiosity a metánszint emelkedését érzékelte, ezzel pedig lezárult az évtizedes vita. Még januárban írtunk arról, hogy a NASA Curiosity marsjárója a helyszíni vizsgálatok során nagy valószínűséggel az élet nyomaira bukkant, legalábbis mikrobiális szinten, ami az ősi élet egykori jelenlétét igazolhatja. Most egy évtizedes vitát zártak le a szakemberek, miután beigazolódott, hogy valóban van metán égi szomszédunkon.

A Curiosity csaknem két éven át, egészen pontosan 605 napon keresztül gyűjtötte az erre vonatkozó adatokat, mégpedig a SAM (Sample Analysis at Mars) labor lézer spektrométere segítségével. Az adatok részletes elemzése során kiderült, hogy a metán koncentrációjában periodikus növekedés ment végbe, ami arra utal, hogy valamilyen forrásból utánpótlás érkezett, hiszen a korábbi becslések alapján a marsi légkörben maradt metán csak mintegy 300 évig lenne jelen, ilyen forrás hiányában pedig lehetetlen lenne az említett növekedés. Francisco Javier Martin-Torres, a Granada Egyetem kutatója, a Science magazinban közzétett anyag társszerzője elmondta, hogy egy-két további olyan forrásról lehet szó, amelyeket a korábbi modellekben nem vettek számításba.


A metán elsődleges forrása a Földön a biológiai aktivitás, ezért is remélték néhányan, hogy az elmélet igazolásával egyben a marsi életre utaló jeleket is végérvényesen elfogadnák. Egyelőre mindössze annyit sikerült kimutatni, hogy 60 marsi nap alatt a koncentráció bázisszintjének tekintett érték tízszerese jelent meg – ezt a marsjáró még eredeti küldetése alatt, a Gale-kráter medrében megtett 8 km-es útja során rögzítette. A stafétabotot innen a NASA MAVEN (Mars Atmosphere and Volatile Evolution) egysége veszi majd át, amely még pontosabb adatokat szolgáltatna.

Az ESA és az orosz űrügynökség szintén dolgozik egy hasonló projekten, amely Trace Gas Orbiter néven indulna el, szintén a metán koncentrációját vizsgálva, ám jóval nagyobb méretekben.