Túl sós lehet a Titán óceánja az élet számára

A NASA Cassini küldetésének adatait elemző tudósok szerint a Szaturnusz legnagyobb holdjának felszín alatti óceánja olyan sós lehet, mint a Holt-tenger.

Az új eredmények a Cassini elmúlt 10 évben gyűjtött gravitációs és topográfiai adataiból származnak, melyből a kutatók lemodellezték a Titán szerkezetét, minden eddiginél pontosabb képet kapva a hold külső jégtakarójának struktúrájáról. "A Titán újra bizonyította, milyen végtelenül elképesztő világ, a Cassini űrszondával pedig újabb rejtélyeket fejtünk meg" - mondta Linda Spilker, a Cassini projekt tudósa, a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának munkatársa, aki nem vett részt a tanulmányban.

A modell alátámasztja a korábbi feltevéseket a hold jégpáncéljának szilárdságáról, emellett felfedezték, hogy a jég alatt meghúzódó óceánnak viszonylag sűrűnek kell lenni, hogy megmagyarázza a gravitációs adatokat. Ez arra utal, hogy az óceán rendkívül sós vízzel rendelkezhet, ami kénből, nátriumból és káliumból álló sókkal keveredett. A sűrűség alapján a szaturnuszi rendszerben található víztömeg sóssága a Föld legsósabb vizeivel vetekszik. "Földi mércével ez egy rendkívül sós óceán" - tette hozzá a tanulmány szerzője, Giuseppe Mitri, a francia Nantes Egyetem kutatója. "Ennek ismerete megváltoztathatja a hold óceánjáról kialakult képet, mely szerint életnek adhat otthont, a körülmények azonban nagyon eltérőek lehettek a múltban"

A Cassini adatai szerint a jégkéreg vastagsága is enyhe eltéréseket mutat területenként. A kutatók szerint ezt a legjobban az magyarázná, ha a hold külső borítása merev lenne, ami azt jelenti, hogy az óceán lassan kristályosodik és jéggé alakul, máskülönben a hold alakja idővel kiegyenlítené magát. Ennek a fagyási folyamatnak fontos kihatásai vannak a Titán óceánjának élhetőségére, mivel lekorlátozza a felszín és a víztömeg közötti anyagok cseréjét.

A merev jégkéreg egy másik következménye, hogy bármilyen metán kigázosodás a hold légkörébe csak elszórt, úgynevezett "meleg foltokon" keresztül történhet. A Titán metánja látszólag nem konvekció, vagy lemez tektonika eredménye. A kutatókat régóta érdekli, hogyan kerül metán a hold légkörébe, mivel ennek a gáznak a molekuláit gyorsan lebontja a napfény. A Titán jelenlegi légköre körülbelül 5 százalék napfényt tartalmaz, ami arra utal, hogy valamilyen folyamat, feltehetően geológiai természetű pótolja a gázt.

A tanulmány szerint bármi legyen is az eredete, a Titán metánjának pótlása lokalizált és szakaszos. "Kutatásunk szerint a metán kigázosodás jeleinek keresése nehézkés lesz a Cassinivel és egy jövőbeli küldetést igényelhet, ami képes megtalálni a lokalizált metánforrásokat" - mondta Jonathan Lunine, a Cassini küldetés tudósa, a New York állambeli Cornell Egyetem tudósa. "Ahogy a Marson, itt is nagy a kihívás"