Országnyi méretű jéghegy vált le az Antarktiszról

A témával foglalkozó kutatók hetek, hónapok óta nyomon követték az Antarktisz jégtakarójának peremén kialakult órási repedést, amely egy méretes jéghegy leválását vetítette előre. Ez a napokban be is következett, ám a világvége ettől még nem jön el.

A Larsen-C selfjégről szerdán szakadt le az A68 névre keresztelt jéghegy, amely a maga 5800 négyzetkilométeres kiterjedésével egy miniállam méreteivel vetekszik. Ennek súlya meghaladja az 1 billió tonnát, amivel kétszer nehezebb az Erie-tónál, magát a fontos eseményt azonban csak a NASA műholdjainak segítségével figyelték meg, illetve erősítették meg utólag. Az amerikai Aqua szatellit infrás érzékelője tiszta víz megjelenését jelezte a self és a jégtömb közötti hasadékban, mely víz melegebb, mint a környező jég és levegő. "A hasadás az elmúlt hetekben alig látszott a beérkezett anyagokban, ám a jelzés annyira világos, hogy ezek szerint teljes hosszúságában meg kellett nyílnia" - értékelte az adatokat Adrian Luckman professzor, aki a Midas Projekt keretében a Swansea Egyetemen a legközelebbről tanulmányozta a jégtömb viselkedését.


A repedés alakulását az ESA műholdjainak radarképeivel is nyomon követték, de ez utóbbi esetében viszont gondot jelentett, hogy csak a legalább 50 méter széles repedéseket regisztrálták, ezért volt szükség a kombinációra. A selfjég kiterjedése ezzel egycsapásra 12 százalékkal csökkent, maga a partvonal is megváltozott, a terület pedig minden eddiginél kisebb lett, bár a most levált példány csak mintegy fele a rekordot eddig is tartó jéghegynek, amely még 2000-ben vált le a Ross-selfjégről. A nagyjából 350 méter vastag jegű self az Antarktisz nyugati részén terül el, feltartóztatva az őt tápláló gleccsereket.


Tavaly novemberi fotó a száz méter széles, hetven kilométer hosszú törésről
Tekintettel arra, hogy az A68 a leszakadást megelőzően is a Weddell-tengeren lebegett, ez utóbbi tömege nem növekedett meg jelentős mértékben, bár azt azért a szakemberek megjegyezik, hogy az Antarktiszon elegendő jég van ahhoz, hogy világszerte 60 méterrel ugorjon meg a tengerszint. Az A68 az elkövetkező időszakban több kisebb darabra szakad majd szét, a leválás maga pedig akár a természetes folyamat részeként is értékelhető, hiszen a jégtakaró növekvő kiterjedésével idővel mindenképpen bekövetkeznek a kisebb-nagyobb repedések, majd pedig a leszakadás. Arra azonban évtizedeket kell még várni, hogy kirajzolódjon a Larsen-C további sorsa, bár a klímaváltozás a szakemberek nagy többsége szerint jelentős hatást gyakorol erre.


A folyamatot figyelő kutatókat némileg meglepte, hogy ilyen sokáig tartott a repedés utolsó néhány kilométerének kialakulása, vagyis a leválás. A területen megtalálható, 200 és 600 méter közötti vastagságú jégtakaró az elkövetkező néhány évben újranőhet, de akár teljesen össze is omolhat, ezért a megfigyelés folytatása fontos lesz. A táblás jégtömb nagyon lassan mozog és a közeli jövőben nem is jut messzire. Az áramlatok és a szél valószínűleg az Antarktisztól északra tolják, ahol veszélyeztetheti a hajózási útvonalakat.

A Larsen C az Antarktisz negyedik legnagyobb selfje. Májusban Dan McGrath geofizikus, az US Geological Survey amerikai tudományos kormányszervezet munkatársa már figyelmeztetett, hogy a jéghegy idén nyáron leszakadhat. A szakemberek az Antarktisz jégselfjeinek olvadását a globális felmelegedés következményének tekintik.