A földi élet a Világűrből származna?

Egy felfedezés óta a tudósok tudják, hogy egyes élő organizmusok képesek túlélni a világűr hidegét kőbe zárva. Erre egy 15 éve, az Antarktiszon talált meteorit enged következtetni. Ez felveti azt a lehetőséget, hogy a földi élet mégsem a bolygón alakult ki, hanem valahonnan az űrből érkeztek az első élőlények.

A Caltech, Vanderbildt és McGill egyetemek által végzett kutatások azt mutatják, hogy az Allen Hills néven ismert marsi kő, baktériumokat tartalmazott, és képes volt azokat ide szállítani a 16 millió éves útja során, mert végig olyan hideg maradt, hogy megőrizhette azok életét.


Érdekes módon, mikor belépett a Föld atmoszférájába, a kő közepe sem melegedett fel jobban, mint 40 Celsius fok. Az egyetemek által kiadott eredmények azt feltételezik, hogy az élet lehet, hogy nem a Föld korai óceánjaiban alakult ki. Az elképzelésük neve panspermia.

Jay Melosh csillagász szerint: "A kutatások egyértelműen azt bizonyítják, hogy az űrutazás és a belépés a légkörbe, nem volt annyira megerőltető, hogy azt a baktériumok ne élhették volna túl."

Melosh, aki szintén részt vett a kutatásban, már mutatott olyan köveket eddig is, amik képesek voltak kilépni egy-egy bolygó légköréből túlmelegedés nélkül. Ezek is azt bizonyítják, lehetséges, hogy több millió évvel ezelőtt egy nedvesebb és melegebb Marsról, élő baktériumok érkezhettek a Földre.

Az Allen Hills meteor (ALH84001), talán a legtöbbet tanulmányozott kő az univerzumban. 4 és fél milliárd éves anyagból van, a Mars felszíne alól 1 kilométerrel szakadt ki, és került a világűrbe mikor 16 milló évvel ezelőtt egy aszteroida vagy üstökös becsapódott a vörös bolygóra.

Miután évmilliókat vándorolt, 11-13000 évvel ezelőtt a Föld gravitációja elfogta és magához rántotta.

A kutatók 1984-ben találták meg a meteoritot, az Antarktisz Allen Hills területén. 1996-ban derült ki, hogy a kő fosszilizálódott mikrobák nyomait tartalmazza, amik a Marsról származnak. Sok tudós kétségbevonta a felfedezést, szerintük a nyomok a Földön keletkeztek, és lehet, hogy egyáltalán nem is baktériumoktól vannak.

Az már biztos, hogy a meteoritok képesek élő organizmusokat szállítani a bolygók között. A kutatók szerint évente egy tonna marsi szikla hullik a Föld felszínére. Több mint egy tucatot meg is találnak, míg mások eltűnnek a sivatagban, az óceánokban vagy a jégmezőkön.

A panspermia elképzelés azt tartja, hogy a földi élet kialakulását egy szennyeződés okozhatta, ami akár egy másik naprendszerből érkezhetett és mára halakká, emlősökké és ügyvédekké alakult.

Ezek a kövek azonban a több millió éves útjuk során hatalmas sugárzásnak vannak kitéve, amik elpusztítanak minden élőlényt, állitja Donald Brownlee a Rare Earth könyv szerzője. Szerinte azonban lehet rá esély, hogy túléljék a megpróbáltatásokat, hiszen az út néha kevesebb, mint egy év. A közeli bolygók között lehetséges a mozgás, de a messzi naprendszerek között nem.

Az élet kialakulásához, rengeteg lehetőségnek kell teljesülnie: megfelelő anyagok, megfelelő távolság a csillagtól és még sok más. Ebből arra is lehetne következtetni, hogy az emberi faj az egyetlen intelligens nemzet az univerzumban. A tudósok is egyetértenek abban, hogy az intelligens fajok száma meglehetősen alacsony, de a baktériumi élet elterjedt. Egy gramm földi talaj is több milliárd baktériumot tartalmaz.

"Ha van mikrobiológiai élet a Marson, akkor az biztos, hogy eljutott a Földre is." - mondja Brownlee.

Hogyan hajtották végre a vizsgálatokat?

A Caltech geobiológia professzora, Joseph Kirshvink, pár milliméter vékony csíkokat vágott a meteoritból, majd megvizsgálták azokban a mágneses mezők orientációját. A kő külső felében a mágneses mező megegyezett a földivel, ami arra utal, hogy felforrósodott, majd lehűlés közben beállt az új területhez igazodva.

De a meteorit belseje ettől teljesen különbözött, ami azt mutatja, hogy nem melegedett fel jobban, mint 40 fok. Köszönhető ez annak, hogy a kő anyaga nem a legjobb hővezető képességgel rendelkezik.

Egy paradicsom méretű kőnek több perc is kell, hogy teljesen átforrósodjon, de ennél sokkal gyorsabban lejut a felszínre.