Párharc a legnagyobb adatsűrűségért

Kiélezett küzdelem folyik a winchesterpiacon a legnagyobb adatsűrűségű meghajtó megtisztelő címéért. E téren jelenleg a Samsung és az IBM van versenyben, de a Toshiba is kitesz magáért.

A Samsung állításai szerint éppen most van túl annak a technológiának a sikeres tesztelésén, amely nem kevesebb, mint 60GB adat tárolására képes egy 2.54x2.54cm-es (1col) négyzetnyi felületen. A Samsung szerint ezzel ők állnak az élen, mivel ekkora adatmennyiséget ilyen kis helyen senki nem tud eltárolni a világon, rajtuk kívül. Ez a teljesítmény négyszer nagyobb az IBM bármely termékénél, mondja a Samsung.

Az IBM szerint viszont ez nem igazságos összehasonlítás, mivel az IBM termékei jelenleg kaphatóak, amíg a Samsung technológiája még a kémcsőben bugyog. Az IBM egyik szóvivőnője állításukat azzal erősítette, hogy a tavaszi CeBITen a Samsung egy olyan asztali gépekbe való darabot mutatott be, amely 15.3GB adatot tárol oldalanként. Ennek adatsűrűsége 11GB négyzetcolonként, és az említett 60GB-ot meg sem közelíti.

Mindeközben a Toshiba csendben megelégszik a maga 1TB, azaz 1024GB/ négyzetcolonkénti herkentyűjével. A technológia tesztelését még nem kezdték el, ezért kétséges, hogy működik-e majd. Ha nem a Toshibáról lenne szó, egyesek megkockáztatnák, hogy ez is olyan hatalmas kamu, mint annak idején egy (nem írom ide) nevű cég nagyonrengeteg GB-os meghajtója, melyet félévvel később akartak volna kiadni, s melyről azóta (2-3 éve) sem hallott senki.

Az eljárás során egy polimer felületbe bemélyedéseket vágnak. Ezekből a bemélyedésekből 20nm körüli lyukakat készítenek, amit mágneses anyaggal töltenek ki. A mágneses anyaggal teli lyukacskák közé üveg, vagy ahhoz hasonló anyag kerül. A művelet a felület lehető legnagyobb precizitású polírozásával ér véget.

Egyes elemzések szerint a technológia eljuthat a bitenkénti egy részecske sűrűséghez. Vannak akik viszont azt mondják, ez nem lehetséges, a kristályokban található szennyeződések miatt. Dr. Alison Mainwood, brit kutató úgy látja, a határt az előállítható legkisebb mélyedés szabja meg. Túl kicsi lyukak esetén a köztük lévő vékony anyag szétroncsolódhat, és a lyukak "összeolvadnak".