A gyerekek megszokják a mesterséges intelligenciát

A fiatalok számára a mindennapok részévé vált a technológia.

Stefania Druga a Washingtoni Egyetemen kutatja a gyermekek és a mesterséges intelligencia kapcsolatát. A szakember az MIT-n kifejlesztette a Cognimates nevű nyílt forráskódú platformot, amely a mesterséges intelligencia képzésére használható, míg a HacKIDemia nevű kezdeményezése keretében azt tanítja a gyerekeknek, hogyan kezeljék a robotokat és a technológiát.

"Az, hogy a fiatalok a mesterséges intelligencia alkalmazásokra további családtagként vagy technikai tárgyként tekintenek, az életkoruktól függ. Sok olyan tanulmány van, amelyik azt mutatja, hogy a 3 és 7 év közöttiek egy robot vagy egy animált objektum esetében nem tudják jól eldönteni, hogy egy élőlényről vagy egy gépről van szó. A beszélő vagy futó okosjátékokat a gyermekek a személyek, az állatok és a tárgyak közé sorolják, vagyis a szemükben se nem élők, sem nem holtak. Amennyiben kissé idősebbek lesznek, elmúlnak 7 évesek, akkor világossá válik a számukra, hogy csupán eszközökről van szó és ez még akkor is igaz, hogy ha az adott játékok beszélnek vagy érzelmeket mutatnak" - összegezte a tapasztalatait Stefania Druga.


A Washingtoni Egyetem kutatója kiemelte, hogy az olyan beszédasszisztensek, mint az Alexa és az okosjátékok elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban népszerűek, s az egyes országokban teljesen eltérő módon viszonyulnak a robotokhoz és a mesterséges intelligenciához a fiatalok. Mindezek új dolgok azon gyerekek számára, akiknek otthon nincsenek ilyen megoldásaik. A helyzetet nehezíti, hogy a különböző beszédasszisztensek nem érhetők el minden nyelven. Továbbá bizonyos kultúrák nagyon érzékenyek az olyan témák esetében, mint a magánélet védelme és az adatvédelem.

Például Európában sokkal kevésbé bíznak meg a fiatalok az okoseszközökben. Az Alexa esetében például azt várták, hogy az direkt nem fog őszintén válaszolni a feltett kérdéseikre és szándékosan meg akarja őket téveszteni. Ez a szkeptikusság azonban nem feltétlenül jó dolog. Fontos, hogy mindenkinek tudnia kellene beszélni a mesterséges intelligenciáról, illetve használni és jobban megérteni azt. Ide tartozik az is, hogy a gyermekek felismerjék, hogy milyen esetekben hathat pozitívan és mikor jobb lemondani az alkalmazásáról.

"Nem hinném, hogy a szülők már most szabályokat állítanának fel azzal kapcsolatban, hogy a csemetéik mennyi időt tölthetnek a mesterséges intelligencia objektumok társaságában. Ugyanakkor vannak olyan szülők, akik arra nevelik a gyerekeiket, hogy azt mondják a beszédasszisztenssel való beszélgetések során, hogy kérem és köszönöm. Egy egyesült államokbeli tanulmány során azt kutattuk, hogy mennyire érzékelik a fiatalok azt, hogy egy géppel állnak szemben és miként kommunikálnak azzal. Az alacsony és közepes bevétellel rendelkező családok csemetéi eleinte jobban együttműködtek a technológiával, de később nehézségeik voltak az előrehaladásban, mert kevesebb programozási és interakciós tapasztalattal rendelkeztek. A gazdagabb családok gyermekeinél pont fordítva volt mindez: eleinte nehezen tudtak együtt dolgozni a mesterséges intelligenciával, de jobban megértették a kapcsolódó koncepciókat."


"Ezeket a hiányosságokat úgy lehet kiküszöbölni, hogy a fiatalokkal meg kell értetni: a technológia nem valami varázslat. Amint a szülők és a gyerekeik megértik, hogy a számítógépet vagy a beszédasszisztenst folyamatosan képezhetik, akkor már nem fogják azokat varázslatnak tartani. Megértik, hogy az algoritmusokat és az azok mögött lévő adatokat is emberek fejlesztették ki. Fontos, hogy a fiatalok számára kikapcsolódást jelentsen a technológia megismerése. Például az autonóm autók témáját többségük unalmasnak találja, de azoknak a gyermekeknek is tudniuk kell, hogy mit jelent a mesterséges intelligencia, akiknek a közelükben nincsenek beszédasszisztensek vagy robotok, ezért fejlesztünk ki nyílt forráskódú eszközöket a gyerekek számára." - mondta Stefania Druga.

A Cognimates platform segítségével programok készíthetők a hálózatba kötött tárgyakhoz, de emellett akár webalapú alkalmazások is létrehozhatók. Ebben az alapoktól kell indulni, például ahhoz, hogy a gyerekek a számítógéppel játszhassanak, olyan játékokat kell megtanítaniuk annak, mint a kő, papír, olló. Edzeniük kell a gépet, hogy felismerje egy kő vagy egy olló fotóját. Azután minél gyakrabban játszanak majd a játékkal, annál inkább megtaníthatják a számítógépnek, hogy ha valamit jól vagy rosszul csinál.


"A gyerekek teljesen más módon értik meg a technológiát, mint a felnőttek és sokkal nyitottabban állnak ahhoz. Megértik, hogy a technológia a jövő szempontjából is fontos és meg kell érteniük, hogy miként működik - még akkor is, ha vannak kockázatok és sokat kell arról beszélni, hogy mit akarunk automatizálni és mit nem." - hangsúlyozta a szakember.

Hiroshi Ishiguro professzor, az androidkutatás egyik legnevesebb japán képviselője 2017 márciusában azt nyilatkozta, hogy bármennyire ügyel a részletekre, s igyekszik élethű mozdulatokat tevő és arckifejezéssel rendelkező robotokat megalkotni, még nem sikerült teljes áttörést elérnie. Különösen a gyermekek gyanakvóak és visszafogottak a gépekkel kapcsolatban, s tökéletesen látják, hogy miben különböznek az emberek és a robotok.