Gleccser­figyelés drónokkal és műholdas adatokkal

Még ha sikerülne is azonnal megállítani a klímaváltozást, a drámai változásokat akkor sem lehetne elkerülni.

Philipp Rastner, a Zürichi Egyetem kutatója a jégfolyamok feltérképezésére specializálta magát. A szakember geológiát tanult az Innsbrucki Egyetemen, majd a doktori munkája keretében megalkotta Grönland első teljes digitális gleccser-adatbázisát, amely minden jégfolyam információit tartalmazta. Részt vesz az Európai Űrügynökség Galciers CCI nevű gleccserkutatási programjában is, míg a Copernicus projektben a klímakutatásért felel.

"A munkám legnagyobb része számítógép segítségével zajlik. A műholdak mellett a drónok és az időjárás-állomások szállítják az adatokat, amelyek azután egy felhőkörnyezeten keresztül azonnal elérhetővé válnak. A terepmunka ehhez képest viszonylag kevés, de nem kevésbé fontos. Jégbe fúrt rudak segítségével mérjük a jég olvadását, az így nyert információkat azután összehasonlítjuk a műholdas adatokkal. Utóbbiak abból a szempontból változtatták meg a kutatást, hogy számos jégfolyam nem közelíthető meg gyalogosan, csak a levegőből mérhető. Néhány évvel ezelőttig még azt sem lehetett tudni, hogy világszerte hány gleccser van." - jelentette ki Philipp Rastner.


A Zürichi Egyetem kutatója kiemelte, hogy a klímaváltozás területén az európai trend egyértelmű. A 19. század közepe óta olvadnak a helyi jégfolyamok és ez a folyamat csak az 1970-es évek végén szakadt meg egy rövid időre. Az Alpok jégtakarója 1997 óta 20 méterrel csökkent, míg Észak-Európáé 7 méterrel. A gleccserek 14 Boden-tónak megfelelő mennyiségű vizet veszítettek ebben az időszakban. Az évi 3 milliméteres globális tengerszint-emelkedéshez az európai jégfolyamok olvadása becslések alapján 0,1 milliméterrel járul hozzá.

"A globális jégfolyam-index, a Randolph Glacier Inventory csak 2014 óta létezik és műholdas felvételeken alapul. A meglévő műholdas adatok kiértékelése lehetővé teszi, hogy a gleccserek fejlődését hosszabb időn keresztül is figyelemmel lehessen követni. A megszerzett adatmennyiség hatalmas és a kielemzése különleges tudást igényel. Az új kiértékelési módszereket gyakran az adott kutatási projektekhez kell kifejleszteni. Ez költség- és időigényes, ráadásul a szükséges pénz többnyire hiányzik. Emiatt a motivált tudósok arra kényszerülnek, hogy kutatóhelyet váltsanak, ezért utánuk egy olyan információtemető marad, ami a fel nem használt adatok minősége miatt kétszeresen is komoly problémát jelent."

Svájcban valós időben figyelik a gleccsereket és azonnal látható, hogy milyen hatással van a klímaváltozás a jégfolyamokra. A Glacier Monitoring Schweiz (GLAMOS) projekt keretében elkészítik a helyi gleccserek átfogó jegyzékét, amely soha nem látott részletességgel fogja felsorolni az egyes jégfolyamok jellemzőit.

Az igazán nagy jégtömegek Patagóniában, a Himalájában, Alaszkában, az Arktiszon, Grönlandon és az Antarktiszon vannak. Azonban a Himalája környékén számos ország a hegyekből szerez vizet, és amennyiben ez a vízmennyiség eltűnik, akkor az nagy problémává válhat. Szintén nagy gondot jelenthetnek a monszunidőszakban bekövetkező áradások és szökőárak. Globális viszonylatban pedig egyértelműen a tengerszint emelkedése a legnagyobb kihívás.

Az Alpokról rengeteg adat áll rendelkezésre, a terület áttekinthető és számos történeti információ is elérhető. Ennek köszönhetően viszonylag jól tudható, hogy korábban milyen helységeket vagy házakat érintettek a jégfolyamok és rendelkezésre áll a szükséges pénz is ahhoz, hogy megfelelő ellenintézkedéseket lehessen tenni. Ezenkívül figyelni kell a vízellátásra és ha nyáron nem érkezik elegendő víz a jégfolyamokból, akkor máskor több vizet kell eltárolni.

"Helyi szinten lehet próbálkozni néhány dologgal, míg globális szinten csak abban lehet reménykedni, hogy a felmelegedés idővel leáll és a trend valamikor stabilizálódik vagy megfordul. De ha holnap sikerülne is megállítani a klímaváltozást, a drámai hatásokat már akkor sem lehetne elkerülni és a gleccserek még évtizedekig olvadnának. Minél nagyobb egy jégfolyam annál lassabban reagál a különböző hatásokra. Egy 20 kilométer hosszú gleccsernek körülbelül 80 éves reakcióideje van, így annál a klímaváltozás drámai hatásait csak a következő évtizedekben tapasztaljuk majd meg."




Az Alpok gleccserei jól dokumentáltak, régi fotókat visszanézve döbbenetes a változás
"A természet néha nem úgy cselekszik, mint ahogy mi azt gondoljuk. A Karakorum hegylánc területén például vannak olyan jégfolyamok, amelyek most is növekednek és néhány éven belül több kilométerrel hosszabbak lesznek. Számos elmélet van arra, hogy miért van ez így. A topográfia, a csapadékmennyiség és a talaj mind fontos szerepet játszanak a folyamatokban. De azt a mai napig nem lehet megmagyarázni, hogy egy gleccser egy völgyet miért borít el, míg a szomszédos völgyben miért játszódnak le ezzel ellentétes folyamatok" - fejtette ki a szakember.

A kutató szerint az emberiségnek a természetében van, hogy csak öt perccel a vég előtt reagáljon. Miután a jégfolyamok olvadása senkit sem érint közvetlenül, ezért az nem is nagyon foglalkoztatja az embereket. De ha majd egy nyáron elapadnak a források, vízkorlátozásokat kell bevezetni vagy haltetemek lepik el a folyókat, akkor hirtelen mindenki gondolkodni kezd. De csak akkor. Úgy véli, az olyan országok, mint az Amerikai Egyesült Államok jelenleg politikailag rossz irányba haladnak. Ezzel szemben Európában a lakosság és a politikusok egy része megértette, hogy a képzés, a tudomány, a korszerű környezetvédelmi technikák és a megújuló energiák egyaránt nagy gazdasági lehetőségeket rejtenek. S a kontinensünk - a világ többi részéhez képest - tudományos szempontból nagyon jó helyzetben van az olyan hosszú távú projekteknek köszönhetően, mint a Copernicus.