Soha nem élünk majd exobolygókon

A Nobel-díjas kutató pesszimista, kollégája szerint viszont az életet már a Marson is megtaláltuk.

Az elmúlt néhány nap során több érdekes nyilatkozat is napvilágot látott az űrkutatás, illetve az exobolygászat területén. Itt először egy, a terület kibontakozásáért is felelős Nobel-díjas kutató értekezett a távoli exobolygók esetleges betelepítése, a Föld elhagyása kapcsán, míg egy másik szakember a hetvenes években elért eredményeket méltatta.

Az AFP hírügynökség jelentése szerint Michel Mayer, aki Didier Queloz mellett kapta meg a Nobel-díjat az exobolygók kimutatásának terén végzett úttörő munkájáért (ők ketten igazoltak vissza sikeresen először ilyen égitestet, még egy hatalmas gázóriást, 1995-ben, amelyet eddig négyezer másik példány követett a sorban), ami viszont a konkrét hasznosítást, vagyis ezen égitestek kolonizációját, benépesítését illeti, az optimizmus még várat magára. Szerinte ez még a legközelebbi példányok esetében, vagyis néhány tucatnyi fényév távolság kapcsán is szinte lehetetlen, hiszen az is komoly eredmény lenne, ha a Marsot az elkövetkező 50 évben, a Jupiter pályáját pedig néhány száz év alatt érnénk el. Tekintettel arra, hogy a hozzánk legközelebbi szomszédos csillag ennél 70 ezerszer nagyobb távolságra van, itt alapvető változásnak kell bekövetkeznie a tömeg, a gyorsulás, valamint az energia hármasának viszonylatában ahhoz, hogy esélyünk legyen a sikeres utazásra.

Ami azonban az élet kimutatását, annak visszaigazolását illeti, egy másik nyilatkozatban a NASA egykori munkatársa már azt emelte ki, hogy erre tulajdonképpen már a hetvenes években sor került, mégpedig éppen a Mars kapcsán, ahol az USA 1976-ban szállt le két Viking-űrszonda, valamint az azok mellé utalt landolóegységek révén. A két példány szerinte egymástól több mint 6 ezer kilométeres távolságban igazolta vissza a mikroorganizmusok jelenlétét, mégpedig arra alapozva, hogy a marsi talaj, valamint a szondák által ott elhelyezett, nitrogén alapú táplálék egyvelege a rögtön beinduló metabolizmus révén radioaktív szén-dioxid gázt bocsátott ki, vagyis az eredmény mindkét esetben pozitív volt.

Más kérdés, hogy a NASA szerint élő mikroorganizmusok jelenlétét közvetlen módon nem sikerült visszaigazolni, vagyis Gilbert Levin jelenleg egyedül van a fenti állításával – véleménye szerint nem a marsi talaj mintáját kellene visszahozni a Földre, ahogy arra a tervek szerint a Mars 2020 esetében kerül majd sor, hanem a korábbi kísérleteket kellene megismételni, az egyértelmű eredmény érdekében.