Visszafordít­hatatlan a grönlandi olvadás

A folyamat már akkor sem állna le, ha hirtelen megszűnne a felmelegedés. Grönland olvadó gleccserei az egész bolygót veszélyeztetik, mivel jegük az Atlanti-óceánba, végül a világ többi óceánjába jut, ezzel a vízszintemelkedés legerősebb tényezője: tavaly csupán két hónap alatt 2,2 milliméter emelkedést okozott.

Az északi jégtakaró állapotáról az elmúlt években több alkalommal is írtunk, hiszen itt egyre-másra készültek az újabb tanulmányok és előrejelzések. Tavaly decemberben már megállapították, hogy gyorsabb az olvadás üteme, az északi ózonlyuk bezárulása ellenére pedig ismét rossz híreket kaptunk.

A Nature Communications Earth & Environment oldalán közzétett új anyagban arról írnak a szakemberek, hogy a grönlandi jégmező (amely a világon a második legnagyobb, ennél ugyanis csak az antarktiszi jégtakaró számít méretesebbnek) olvadása az elkövetkező időszakban mindenképpen folytatódni fog, a gyorsulás ténye mellett tehát a folyamat egyben visszafordíthatatlannak is tűnik. "A távérzékelési adatok alapján azt tanulmányoztuk, hogyan változik a jégolvadás és -növekedés. Azt találtuk, hogy az óceánba olvadó és a gleccserekről letörő jég messze meghaladja a jégfelületen felhalmozódó hó tömegét" - mondta el a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő portálnak Michalea King, a kutatás vezetője, az Ohiói Egyetem Byrd Sarkvidék- és Klímakutató Központja munkatársa.

Számukra az teljesen világos, hogy ma az olvadás üteme mintegy 14 százalékkal nagyobb, mint az 1985 és 1999 közötti periódusban, emiatt a régióban évente 500 gigatonnával csökken a jég mennyisége, az előttünk álló 100 évből pedig 99-ben mindenképpen folytatódik majd a csökkenés, ami nem sok jót vetít előre. A folyamat elsősorban a külső gleccserek olvadásán keresztül zajlik, ez pedig fontos figyelmeztető jel számunkra. King és kutatócsoportja megállapította, hogy a nyolcvanas és kilencvenes években a jégolvadás és a hó nagyrészt egyensúlyban volt: a gleccserek általában mintegy 450 gigatonna jeget veszítettek, amit a hó pótolt is. "A jégmező pulzusa, vagyis a jégolvadás-hóesés aránya viszonylag álladó volt egészen addig, amíg az óceánba csúszó jég mennyisége egy rövid, öt-hat éves időszakban hirtelen nagyot nem nőtt" - mondta King.

Az Ohio Állami Egyetem saját közleményében azt emelik ki, hogy az olvadás még akkor sem állna le, ha hirtelen teljesen megszűnne a globális felmelegedés, vagy akár picit hűvösebb klíma váltaná fel a jelenlegi állapotokat. Ennek következtében a jégtakaró kiterjedése mindenképpen fokozatosan szerényebb lesz, bár ezzel kapcsolatban tavaly már azt is leszögezték, hogy a jégtömeg négyszer gyorsabban fogyatkozik, mint 2003 környékén. A jégvesztés 2000 körül indult folyamatos növekedésnek, a gleccserek mintegy 500 gigatonnát vesztenek évente, ugyanakkor a hótömeg nem nő. 2000 előtt minden évben nagyjából egyenlő volt az esélye, hogy a jégmező veszít a tömegéből vagy növekszik. A jelenlegi klíma mellett a jégtömeg százból egy évben növekedhetne csak.

Ezzel egy időben a belső régióból gyorsabban csúszik (araszol) a jég hatalmas tömege a peremvidék felé, ahol már bekövetkezik maga az olvadás, ami pedig az 1985 óta eltelt teljes periódust illeti, a veszteséget 4200 gigatonnára teszik. 1985 óta a nagy gleccserek nagyjából három kilométert húzódtak vissza, sokuk már annyit, hogy mélyen a vízben végződik, vagyis nagyobb felületen érintkezik a melegedő vízzel, így még nehezebben hízhatna vissza eredeti kiterjedésére. Ez azt jelenti, hogy még akkor is, ha az emberiség képes lenne a jelenleg zajló klímaváltozást megfékezni, az óceánba torkolló gleccserek jégolvadása meghaladná a leeső hó mennyiségét és jó ideig tovább zsugorodnának.

Nagyjából az ezredfordulóra teszik az új, magasabb bázisszint megjelenését, amire alapozva meg lehet becsülni az olvadás mértékét. A környéken lehulló hó nem fogja pótolni az elvesztett mennyiséget, így tehát hamarosan egyre nagyobb területek maradnak állandó hó, illetve jég nélkül.