Gunman Chronicles

A küldetésünk sok érdekes helyszínen vezet keresztül, ahol bőven lesz alkalmunk a rosszfiúk irtására, robotszerű, mutáns, és emberi ellenfelek népes tábora vár kiirtásra. A környezet hirtelen, akár egy pálya közepén is megváltozhat, ne lepődjünk meg például ha a zsákutca végén, a falon lévő szűk repedést megvizsgálva beszakadunk egy lávával és Xenomekkal teli barlangba. A textúrák változatossága mellet az egész Half-Life engine a minél félelmetesebb, idegenebb világ megvalósítására lett kihegyezve, és ezt bizony észre fogjuk venni a játékon is. A beszakadó mennyezet, óriási oszlopok ledőlése, teljes járatok beomlása, egy állandóan jelenlévő, izgalmas bizonytalanságot eredményez az előrehaladásunk során. Folyamatosan ott motoszkál a fejünkben, mi maradna az óriási oszlopokhoz képest szánalmasan apró kis testünkből, ha véletlenül pont ránk esne az egyikük a következő leomlásnál. A nyomasztó hangulat nagyon jól meg lett csinálva, néha valóban ránk törhet a "Haza akarok menni!" hisztéria.

   
De ha a Gunman Chronicles meg sem próbál összetett történettel előrukkolni, egyszerűen csak egy újabb, Half-Life motort használó shooter, akkor mitől olyan különleges? A válasz egyszerű: több okból. A program egyik fő újítása, a fegyverek működésének a megoldása. Az ősatya Doom-ban még csak néhány fegyver állt rendelkezésünkre a szörnyek hentelésére, egy mai átlagos FPS átlagban tízfajta fegyverrel operál, a Gunman Chronicles sem a számokkal tűnik ki, 8 különféle gyilkoló eszköz közül választhatunk. Viszont egyedülálló módon ezeket mi állíthatjuk be a különböző működési módok valamelyikére, és ez a játék egyik legnagyobb kihívást jelentő taktikai eleme. A legalapvetőbb fegyverünk a kés, ami persze nem okoz túl nagy sebzést a páncélozott robotoknak, vagy a monstrum Xenomeknek, viszont mindig ott van arra az esetre, ha kifogynánk a töltényekből - és előre szólok, hogy ez jó párszor elő fog fordulni, főleg, ha rosszul taktikázunk a beállításokkal. A pisztolyunk is klasszikus darabnak mondható egészen addig, amíg rákattintunk a módosítás gombra, ekkor a hagyományos tüzelés átállítási lehetőségeit tartalmazó menü bukkan fel, olyan lehetőségekkel, mint a sorozatlövés, gyorstüzelés, mesterlövész mód. A következő fegyverünk a jó öreg sörétespuska, ám ezúttal kicsit másként: egytől négyig állíthatjuk, mennyi töltényt pumpáljon ki magából lövésenként, ezen kívül a sörétek szétszóródásának a mintáját is mi határozhatjuk meg. Aztán jön a golyószórószerű fegyverünk, amit ugyancsak beállíthatunk, adott idő alatt mennyire ürítse ki a tárat. Innentől következnek a különlegesebb fegyverek, mint például az a rakétavető, amely a hagyományos "buta" lövöldözésen kívül többfajta pusztító töltény kilövésére is képes, köztük található például a hőkövető rakéta, hagyományos rakéta vagy a klaszterbomba.

   
A töltények helyes kezelése nagyon kényes kérdés a játék alatt, mivel éppúgy mint a Half-Life-ban, a fegyverek itt is rendelkeznek egy bizonyos tárkorláttal. Nagyon megbánhatjuk, ha a teli tár miatt otthagytuk a fegyverszekrényben az épp a következő helyszínhez nélülözhetetlen típusú lőszert. A muníció szűkössége abban is megakadályozza a játékosokat, hogy a szinte minden elemében rombolható környezet gátlástalan pusztításába kezdjenek, a Gunman Chronicles-ben - sok más lövöldözős játéktól eltérően - ilyenkor is érdemes inkább az eszünkre hallgatni. Az egész programra jellemző, hogy az alkalmazkodás fontos része a túlélésnek.

   
A Gunman Chronicles-nek van mit bizonyítania, hiszen ez az a kategória, amiben a PC-s játékok legjobb, de legrosszabb alkotásai is születtek. A fejlesztők is óvakodnak az új FPS-ek készítésétől mindaddig, amíg nincs valami holtbiztos ötletük, ami az ő játékukat majd kiemeli a szürke sokaságtól. Néha valóban sikerül valami maradandót alkotni, mint például a Soldier of Fortune, a mészárlás sajátos, drámai ábrázolásával, vagy a Half-Life a lélegzetelállítóan izgalmas játékmenetével. Sokak szerint egy régi témát újra elővenni egyenlő a saját halálos ítéletünk aláírásával. A Gunman Chronicles mégis tett egy - véleményem szerint nem is olyan rossz - próbálkozást, a régi motort a grafika mellett feldobta a fegyverrendszer állíthatóságával, a ritkaságukban felértékelődött töltényekkel való taktikázással, sőt, a játék végén a dráma sem marad el, ezt megígérhetem. A Gunman Chronicles bebizonyította, hogy a hagyományos lövöldözős játékok mindaddig a piacon maradnak, amíg lesz olyan kreatív fejlesztőcsapat, aki jó ötletek mellet elég bátorsággal is rendelkezik ahhoz, hogy akár az aktuális trendtől eltérő irányban is megvalósítsa amiben hisz.