Giants: Citizen Kabuto

Kiadó: Interplay
Fejlesztő: Planet Moon

Rendszer Követelmények:
Minimum: Pentium II/K6-2 350, 64 MB RAM, Win95/98/2000/ME
Ajánlott: Pentium II/Athlon 450, 128 MB RAM, 16 MB D3D kompatibilis 3D gyorsító
Hasonló játékok: Sacrifice
Kategória: Real-Time Stratégia


A játékműfajok, mint minden más, az idő múlásával elkerülhetetlenül változnak. Ha például vesszük a kaland kategóriáját, óriási különbségeket fedezhetünk fel a maiak jellemzői: epikus történet, összetett hangzás- és képvilág (pl. a Gabriel Knight-sorozatban), illetve a pusztán szöveges alapon létező ősök (Zork) között. Teljesen mindegy, hogy melyik területet nézzük, napjaink tendenciája, hogy az újabb és újabb játékok már több műfaj elemeit is egyesíteni igyekeznek. Ez persze van akinek sikerül, mások alaposan felsülnek vele. Mindent összevetve a kockázat nagy, és csak nagyon ritkán születik olyan játék, amely amellett, hogy szinte már besorolhatatlan, a közönség kegyeit is elnyeri. A Giants: Citizen Kabuto egy ilyan próbálkozás, amely azt hiszem jó eséllyel pályázhat erre. A Planet Moon legújabb alkotását nevezhetnénk akció-shooternek, vagy valós idejű stratégiának, mondhatnánk, hogy egyik sem igazán, ugyanakkor mégis kicsit mindkettő... Döntsétek el, nektek melyik a legszimpatikusabb verzió, én nem ragaszkodom a feltétlen besoroláshoz, leginkább csak "a" Giants-ként gondolok rá.

    
A Giants valahol a végtelen űrben, egy különleges aszteroidához hasonló kisbolygón zajlik. A felszín nagy részét víz borítja, de formailag nagyon változatos szárazulatokkal - meredek hegyek, kis völgyek, szigetek a szigeten - rendelkezik. A Sziget őslakói, a Sea Reaper-ek kénytelenek voltak visszavonulni az óceánba, amikor az általuk a védelmükre létrehozott óriási Kabutok öntudatra ébredtek, és teremtőik ellen fordultak. A Reaper-ek királynője, Sappho elhatározta, hogy kerüljön bármibe is, visszafoglalja népének a szárazföldet. A cél érdekében tett véres lépések viszont nem tetszenek a királynő lányának, Delphi-nek, aki szerint békésebb úton, varázslatok segítségével is megoldható lenne a konfliktus. Azonban mivel ő még nem elég érett, és a mágikus hatalma is csekély, nem szállhat nyíltan szembe anyjával. Ebbe a szituációba érkeznek váratlanul a Meccaryn-ok (röviden: Mecc-ek), egy technikailag magasan fejlett civilizáció 5 űrutazó tagja. Baz, Tel, Reg, Bennett és Gordon épp vakációzni indult, amikor egy óriás űrhal bekapta az űrhajójukat. A hatalmas lény 2 kemény hónapon át becsületesen küzdött a furcsa étel megemésztésével, de aztán feladta, és jobbnak látta felöklendezni a használhatatlan falatot. A Mecc-ek űrhajóját persze alaposan megviselte a kaland, ami még éppen kihúzta a legközelebbi alkalmas leszállóhelyig (ez persze a Sziget), ahol komplett felújításra szorul.

    
A bolygón él még egy negyedik faj is, ők a parányi Smartie-k, akik egyszercsak a bonyolult konfliktus kellős közepén találják magukat. A jószívű Mecc-eknek - akik minél előbb szeretnék itt hagyni a Szigetet, és folytatni megkezdett útjukat - megesik a szívük a Reaper-ek által elnyomott kis népen, és segítenek nekik zsarnokaik ellen. Nem mellékesen, mivel a Smartie-k nagy munkabírású, szorgalmas lények, ráadásul sokan is vannak, éppen kapóra jönnek az elvégzendő feladatok végrehajtására... Így aztán a Mecc-ek legtöbb küldetésében Smarite-kat kell megmentenünk, és megóvnunk a gonosz Reaper-ektől. Egy másik küldetéssorozaton keresztül a történet egy másik szálát, Delphi erőfeszítéseit is nyomon követhetjük, aki Sappho véres ténykedésének a megakadályozását tűzte ki célul. A játék harmadik hadjárata pedig a behemót Kabuto-k szemszögéből mutatja a küzdelmeket. Velük végtelenül egyszerű feladatokat kell majd végrehajtanunk, ténykedésük jóformán a puszta öldöklésre korlátozódik. Az óriási teremtmények azonban nem csak Reaper-vérre éheznek, az étrendjük fontos részét képezik az értékes Smartie-k, mivel a Kabuto-k az ő fogyasztásuk után válnak képessé tojások rakására, amikből aztán kikelhetnek a parancsaikat teljesítő ivadékaik.

    
A Planet Moon - szakítva a hagyományos "jók a rosszak ellen" sablonnal - egy igazán humoros, szellemes történetet alkotott, ami végig ébren tartva az érdeklődésüket, jobban magával ragadja a klasszikus felállásba belefásult játékosokat. Erre egy jó példa az amúgy lelkesen segítő Mecc-ek állandó kinyilatkoztatása, miszerint ők inkább szívesebben bonyolódnának hősies akciókba csinos nőkkel és zajos kocsmákkal, ahogy annak - az eredeti úti célt alapul véve - lennie kellene. A másik két hadjáratban is aktívan jelen van a humor, bár a Kabuto-k esetében a szűkös nyelvi képességeik miatt (néhány bődülésfajta) verbálisan nem annyira kidolgozottak a poénok.