Európa és Kína lemásolja a teherűrhajózás amerikai modelljét

Egy hét különbséggel mind az európai, mind a kínai űrügynökség felhívást intézett a magáncégekhez, mely szerint fizetnének az alacsony Föld körüli pályán lévő űrállomásokra történő teherszállításért.

Az Európai Űrügynökség május 11-én bejelentette a "Kereskedelmi teherszállítási kezdeményezést" (Commercial Cargo Transportation Initiative), amelynek keretében arra számítanak, hogy egy vagy több szolgáltató 2028-ig képes lesz 2 tonna terhet szállítani a Nemzetközi Űrállomásra és 1 tonnát biztonságosan vissza tudjon hozni a Földre. Minden egyes ajánlattevő cégnek saját rakétájával kell végrehajtani a demonstrációs küldetést. Egy héttel később, május 16-án a kínai Űrmérnöki Hivatal bejelentette az "Alacsony költségű teherszállítási rendszer" (Low-cost Cargo Transportation System) tervét, amelynek keretében magánvállalatokat alkalmaznának a Tiangong űrállomásra történő teherszállításra. A szóba jöhető szolgáltatóknak legalább 1,8 tonnát kell tudniuk alacsony Föld körüli pályára juttatni, de a kínai űrhajóknak nem kell visszahoznia rakományt. A kínai űrügynökség közölte, hogy legfeljebb 17,2 millió dollárt fizetne a szállított rakomány tonnájáért.

Ezek jelentős kezdeményezések, mert ez azt jelenti, hogy két nagyon különböző, nagy űrügynökség elismerte, hogy a NASA kereskedelmi űrkutatással kapcsolatos, az elmúlt két évtizedben alkalmazott megközelítése sikeresen ösztönözte az űrkutatási iparág fejlődését. A NASA már 2005-ben azt mondta, hogy az űrrepülő kivonása után magáncégek segítségével szállítana rakományt a Nemzetközi Űrállomásra. E program - hivatalos nevén a Commercial Orbital Transportation Services (COTS) - kezdeti szakaszában a NASA összesen 396 millió dollár fejlesztési támogatással dobta meg a SpaceX-et, 288 millió dollárral pedig az Orbital Sciencest.


A program kezdeti szakaszában a NASA mérnökeinek egy kis csoportja együtt dolgozott mindkét céggel, technikai tanácsadást és egyéb támogatást nyújtottak. Ugyanakkor a NASA illetékesei gondosan ügyeltek arra, hogy hagyják a vállalatokat újítani és saját járműveket tervezni. A program kölcsönösen előnyös volt, és a fejlesztési program végére a NASA két járművel rendelkezett, a SpaceX Cargo Dragonjával és az Orbital Cygnusával. Mindkettő képes volt rakományt szállítani az űrállomásra a hagyományos szerződéskötési módszerrel fizetett ár töredékéért, a NASA finanszírozása pedig lehetővé tette az amerikai kereskedelmi célú űripar ugrásszerű fejlődését.

"A NASA támogatása nélkül ma nem lennénk az a vállalat, amelyek vagyunk" - mondta Gwynne Shotwell, a SpaceX elnöke a NASA hivatalos jelentésében a COTS-programról 2014-ben. "Futás helyett valószínűleg csak sántikálva próbálnánk megváltoztatni a világot". A fejlesztési program lezárultát követően a SpaceX és az Orbital Sciences is a program operatív szakaszába lépett, mely fázisban a NASA ellátási küldetéseket vásárol a cégektől. A SpaceX tegnap indította el a 28. ellátási küldetését az űrállomásra. Európa és Kína ezt a sikert akarja megismételni, azonban van néhány lehetséges buktató.

Az aggodalmak közé tartozik, hogy mind az Európai Űrügynökség, mind a kínai űrügynökség kihagyja a program "COTS" szakaszát, amelynek során a NASA megosztotta a szakértelmét és jelentős mennyiségű pénzt biztosított. Az Európai Űrügynökség a program kezdeti szakaszában összesen alig 2 millió euróval támogat meg két vállalatot az előzetes tervezési és pénzgyűjtési erőfeszítésekhez. Ennek oka politikai, csak a következő, 2025-ös miniszteri ülésen kérhetnek a tagországoktól jelentősebb finanszírozást a teherszállítási kezdeményezés támogatására. Az Európai Űrügynökség arra számít, hogy a magáncégek már most belekezdenek a pénzgyűjtésbe, tesztpéldányokat fejlesztenek ki és önállóan megpróbálják biztosítani a 2028-as demonstrációs küldetésen való indulást. Ez valószínűleg több százmillió euróba fog kerülni, és ez csak azt jelenti, hogy indulhatnak majd a jövőbeli teherszállítási szerződésekért folyó versenyben. Ez nagyon nehéz feladat lesz az európai vállalatok számára, 2028-ra valószínűleg egyetlen vállalat sem áll majd készen.


A kínai tervről kevesebb információ áll rendelkezésre, de úgy tűnik, hogy az ország ugyan finanszírozza a vállalkozókat, technológiatranszfert és egyéb segítséget is nyújtanak a magáncégeknek, azonban a javasolt 17 millió dollár/tonna összeg szánalmasan kevésnek tűnik a kért szolgáltatáshoz. A teherűrhajók fejlesztése, tesztelése és indítása nehéz és költséges feladat. A SpaceX-szel kötött kezdeti szolgáltatási szerződésében a NASA küldetésenként 133 millió dollárt fizetett néhány tonna rakomány Nemzetközi Űrállomásra szállításáért. A szerződéskötés 2008 végén történt, és az inflációt is figyelembe véve a szerződés értéke mai áron körülbelül 190 millió dollár lenne. Kína tehát a NASA által a SpaceX-nek fizetett összeg kevesebb, mint egyötödét akarja fizetni a szolgáltatóknak, szintén a COTS-hez hasonló előfutárprogram nélkül.

A NASA kereskedelmi teherszállító programja azért lett sikeres, mert okosan választottak cégeket, kezdettől fogva jelentős összegeket fektettek be és szükség esetén technikai szakértelemmel támogatták meg a jelentkezőket. Mindezek ellenére a COTS-program bejelentésétől számítva hét évbe telt, amíg az első ellátóhajó dokkolt az űrállomáson. Nem úgy néz ki, hogy az európai és kínai tervezők is ilyen türelmesek lennének.