A Starliner személyzet nélkül tér vissza a Földre, az űrhajósok februárig az ISS-en maradnak

Hetekig tartó találgatások után a NASA végre hivatalossá tette a dolgot: a két űrhajós, akik júniusban a Boeing Starliner űrhajójával repültek a Nemzetközi Űrállomásra, nem ugyanazon a járművön térnek haza. Ehelyett az ügynökség a SpaceX-et kérte fel, hogy a Crew Dragon űrhajójával repítse vissza a Földre Butch Wilmore és Suni Williams asztronautákat.

"A NASA úgy döntött, hogy Butch és Suni jövő februárban a Crew-9 űrhajóssal tér vissza” - mondta Bill Nelson NASA-adminisztrátor a Johnson Űrközpontban tartott sajtótájékoztatóján. Az ügynökség döntését övező komolyságot jelzi, hogy mind Nelson, mind a NASA helyettes adminisztrátora, Pam Melroy részt vett a szombaton Houstonban tartott repülési készenléti felülvizsgálati ülésen. Az ügynökség vezető tisztviselőinek ezen összejövetelén egy informális „megy vagy nem megy” szavazást tartottak. A jelenlévők egyhangúlag arra szavaztak, hogy Wilmore és Williams térjen vissza a Földre a Crew Dragon fedélzetén. A Commercial Crew Program hivatalos ajánlása ugyanez volt, és Nelson elfogadta azt.

A Boeing Starliner űrhajója a jövő hónap elején lecsatlakozik az állomásról - egy forrás szerint az előzetes időpont szeptember 6. -, és megpróbál önállóan visszatérni a Földre, majd leszállni az Egyesült Államok délnyugati részén található sivatagban. Ezután - legkorábban szeptember 24-én - egy Crew Dragon űrhajó két űrhajóssal (a NASA még nem nevezte meg a két legénységi tagot) elindul az űrállomásra, két üres hellyel. Wilmore és Williams ehhez a két Crew-9 űrhajóshoz csatlakozik majd a korábban tervezett hathónapos űrállomáson töltött időre. Ezt követően mind a négyen visszatérnek a Földre a Crew Dragon űrhajó fedélzetén.

A bejelentés nagy jelentőséggel bír a Boeing számára, amely több mint egy évtizeddel ezelőtt lépett be a NASA kereskedelmi célú legénységi programjába, és legitimitást adott a NASA azon törekvésének, hogy magáncégeknek fizessen az űrhajósok Nemzetközi Űrállomásra szállításáért. A vállalat kudarca - és a NASA tisztviselőinek a sajtótájékoztatón elhangzott dicséretei ellenére ez a Starliner-küldetés kudarc - és kihatással lesz a Boeing jövőjére az űrrepülésben. A NASA körülbelül 4,2 milliárd dollárt fizetett a Boeingnek a Starliner fejlesztésére 2014-ben odaítélt szerződés szerint. A Boeing is sokat kockáztatott, a kapszula költségtúllépése több mint 1,5 milliárd dollárra rúg.


A Starlinert irányító 28 kis hajtóműből öt meghibásodott az űrállomáshoz vezető út során. A Starliner június eleji űrállomásra érkezése után Boeing és a NASA illetékesei még heteken át bizakodtak abban, hogy az űrhajó képes lesz hazarepíteni Wilmore-t és Williamst. Azt mondták, csak még egy kicsit több adatot kell gyűjteniük a jármű hajtóművet vezérlő rendszerének működéséről. A Boeing és a NASA mérnökei júliusban az új-mexikói White Sandsben tesztelték a hajtóművek teljesítményét. Kezdetben a mérnökök izgatottan várták, hogy megismételjék a Starliner űrállomáshoz való eljutása során megfigyelt hibákat. (A meghibásodások megismétlése kritikus lépés a hardverprobléma kiváltó okának megértéséhez).

Amit azonban a NASA a meghibásodott hajtóművek szétszedése után talált, az aggasztó volt - mondta Steve Stich, a NASA kereskedelmi legénységi programjának vezetője. "A White Sands-i tesztek meglepetést okoztak nekünk” - mondta Stich. „Egy teflondarab volt az, ami megduzzadt, és az áramlási útvonalba került. Ez azt okozta, hogy az oxidálószer nem úgy ment be a hajtóműbe, ahogyan kellett volna. Ez a tolóerő csökkenését okozta. Amikor ezt megláttuk, azt hiszem, akkor változott meg a helyzet.” Amikor a NASA ezt a megállapítást eljuttatta a hajtómű gyártójának, az Aerojet Rocketdyne-nek, a hajtóműgyártó cég azt mondta, hogy még soha nem látott ilyen jelenséget. Ezen a ponton az ügynökség mérnökei kezdték azt hinni, hogy talán nem lehet időben azonosítani a probléma kiváltó okát, és eléggé megismerni a helyzetet ahhoz, hogy biztosak lehessenek abban, hogy a Starliner Földre való visszatérése során nem fordul elő a tolóhajtómű problémája.

Ennek a bizonytalanságnak az eredménye az, hogy a NASA most a másik kereskedelmi legénységszolgáltatóhoz, a SpaceX-hez fordul. Ez nem kellemes a Boeing számára, amely egy évtizeddel ezelőtt még ferde szemmel nézett a SpaceX-re, mint valami űrcowboyokhoz hasonlóra. Az elmúlt évtizedekben a Boeinget az iparág nagy része az űrrepülés kékvérűjének tekintette, míg a SpaceX az a vállalat volt, amelyik állítólagos vakmerősége miatt meg fogja ölni az űrhajósokat. De míg a SpaceX 2020-ban teljesítette a tanúsítási küldetést, és azóta nyolc NASA-küldetést hajtott végre, addig a Boeing Starlinere számos késéssel szembesült és most az űrügynökség gyakorlatilag arra kéri a SpaceX-et, hogy mentse meg a jelenleg a Nemzetközi Űrállomáson tartózkodó Boeing-űrhajósokat.

Nem ez lesz az első eset, hogy a SpaceX segít egy versenytársának. Az elmúlt két évben a SpaceX műholdakat indított egy alacsony Föld körüli pályán keringő internetes versenytárs, a OneWeb számára, miután az orosz űrprogram kiszorította a vállalatot; elindította Európa szuverén Galileo műholdjait, miután az Ariane 6 rakéta késett; és többször is elindította a NASA másik teherszállító szolgáltatója, a Northrop Grumman által épített Cygnus űrhajót. Most a SpaceX a Boeinget, a legénységgel versenyző versenytársát fogja kisegíteni.

„Sokat repülnek, és sikereket érnek el” - mondta Jim Free-t, a NASA legmagasabb rangú köztisztviselője arról, hogy mit szól ahhoz, hogy az egykori startup SpaceX most a nyugati űrrepülőgép-közösség többi tagját segíti. A SpaceX nélkül a NASA-nak nem lenne módja arra, hogy legénységet vagy rakományt juttasson a Nemzetközi Űrállomásra. "Ha van egy problémájuk, megtalálják a módját, hogy megoldják, mint a második fokozat kérdését. Azt tűztük ki célul, hogy két szolgáltatóval is el tudjuk vinni a személyzetet az állomásra, hogy legyen választásunk, és ők megadták nekünk a lehetőséget. Fordítva is előfordulhatott volna, és akkor ugyanilyen helyzettel szembesülnénk. Rendszerszintű Dragon-probléma esetén a Boeingnek kellett volna visszahoznia őket."

Bár az incidens úgy tűnhet, mintha szöget ütött volna a Starliner koporsójába, a sajtótájékoztatón a NASA vezetői elmondták, hogy szorosan együttműködnek a Boeinggel, és visszautasították azt a kérdést, amely arra utalt, hogy a vállalat vagy a Starliner iránt bizalomvesztés történt volna - ehelyett azt állították, hogy csupán „nézeteltérés” volt a kockázat mértékét illetően. "Az űrrepülés kockázatos, még a legbiztonságosabb és legrutinosabb esetben is” - mondta Bill Nelson, a NASA igazgatója. "Egy tesztrepülés természeténél fogva se nem biztonságos, se nem rutinszerű. Az a döntés, hogy Butch és Suni a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén marad, a Boeing Starlinerét pedig személyzet nélkül hozzuk haza, a biztonság iránti elkötelezettségünk eredménye: ez az alapvető értékünk és a vezérlőcsillagunk.”