Myst III: Exile

Grafika: Ha a zene 100%-os, akkor a játék grafikája 110! Már a Myst-ben is megcsodálhattuk a 3D-s művészek munkáját, de az Exile teljes 360 fokos szabadságot ad a nézelődésre - a mozgás, még mindig csak a kijelölt úton lehetséges, és az átmenet is "csak" egy sima fade, de ez nem is igazán baj. Minden textúra, minden objektum profi kézre vall. Félelmetes! Ezt látnia kell mindenkinek, akit csak egy kicsit is érdekel a 3D-s modellezés vagy akár csak maguk a számítógépes játékok és azok fejlődése. A színészek játéka és azok beillesztése a modellezett világba, szintén nagyon jól sikerült. Csak úgy, mint az intrók és az átvezető animációk.

Kezelőfelület: A játék főmenüje egyszerű és jól használható. Nincs túlkomplikálva, bár a grafikai beállítások talán lehettek volna kicsit részletesebbek is. Miután belekezdtünk a kalandba, már csak az egeret kell használnunk az irányításhoz. A játéktéren csak három lehetőségünk van: mozgás a terepen, nagyítás vagy akció valamely tárggyal. Mindhárom esetben megváltozik az egérkurzor alakja, ezzel segítve a navigálást a játékban. Néha ugyan szükség lehet pixel vadászatra is, de a legtöbb képernyőn rögtön megtalálhatóak az interaktív objektumok.

Játékmenet: A játékmenet a nagyszerű hangulatnak köszönhetően folyamatos, a legelején izgalmas és érdekes is. Pár perc játék után már érezhetjük a Myst III varázslatos hangulatát. Az organikus és a mesterséges világ itt képes tökéletes egyensúlyban létezni. Néha elég, ha csak sétálunk és nézelődünk. Mivel nincs semmi időhöz kötve nyugodtan átadhatjuk magunkat annak a csodálatos világnak, amit a tervezők megálmodtak. Mind az öt age különbözik az előzőtől, és más típusú kihívást tár elénk. Idővel ugyan kissé unalmassá válhat a játék, mert nem nagyon találkozunk senkivel a szigeteken, de megszállott kalandjátékosok ezt úgyis megszokhatták már az előző két részben is.

Multiplayer: Mivel nincs a játékban multiplayer opció, ezért ez a kritérium nem értékelhető.

Hangeffektek: A hangok olyanok, mint amilyet egy ilyen játék megkíván. Az óceán morajlása, a hullámok csobbanása a sziklás tengerparton, a madarak kiáltásai... Az igazi természet valódi hangjai, néha misztikus vegyítessél teljesen jól illeszkedik a környezethez.

Zene: A játék zenéje olyan jó, hogy külön CD-n is megjelent. Egyszerűen hihetetlen mit alkottak a zeneszerzők. Olyan tökéletes hangulatot teremtettek minden világhoz, hogy szinte félelmetes. Nem vonja el a figyelmünket, csupán megerősít abban, hogy tényleg egy idegen világban vagyunk, és folyamatosan arra sarkall, hogy továbblépjünk, keresgéljünk, megoldjuk a tervezők eladványait.

Intelligencia és nehézség: Amint már írtam a játék meglehetősen nehézre sikerült. A játék tervezői azonban a legapróbb részletekre is odafigyeltek, így a Sherlock Holmes-i adottságokkal rendelkező játékosok valószínűleg odáig lesznek a boldogságtól. A többiek pedig készüljenek fel a hosszú-hosszú éjszakázásra.

Összegzés: Az Exile ott folytatja, ahol a sorozat megkívánta. Új szintre emelte a technikai megvalósítást, újra közelebb léptünk eggyel a virtuális valóságok/világok megteremtéséhez. Ajánlom mindenkinek, főleg a kalandjátékok kedvelőiknek, de a Quakeseket már most figyelmeztetem, hogy ne számítsanak repkedő rakétákra és szétrobbanó fejekre.