Processzorháború az alsó fronton

Az augusztus 27-én kiadott 2,0 GHz-es Pentium 4 chippel az Intel átvette a leggyorsabb PC processzor gyártója címet. Sokak szerint azonban nincs igazán szükség ilyen teljesítményű processzorokra, és fontosabb a gyártók kínálata az alsóbb szegmensben.

Amikor közel egy évvel ezelőtt a PC ipar visszaesése kezdetét vette, a szakértők és elemzők döntő többsége úgy vélte, az elkövetkezendő időszak szokatlan nyugalomban telik majd a processzorpiacon. Bár az Intel nyilvánvalóan nem tűrhette tétlenül, hogy a konkurens Advanced Micro Devices (AMD) Athlon processzora letasztítja a trónról a társaság Pentium III-as CPU-ját, és folyamatosan piaci részesedést szerez a társaság rovására, ezért a cég 2000 novemberében kiadta a Pentium 4-et, sokan arra számítottak, a PC ipar mélyrepülése a fejlesztési ütem lelassulásával fog járni mindkét vezető PC processzorgyártót illetően.

Az elemzők úgy gondolták, hogy amint a PC processzor eladások, illetve az egyes chipek árának lecsökkenésével együtt a gyártók bevételei jelentősen visszaesnek, mind az AMD, mind az Intel újból fontolóra veszi az egyes befektetések célszerűségét valamint időszerűségét, és a kisebb jelentőségű, nem feltétlenül szükséges beruházások esetleg elmaradnak. Ezzel együtt várható volt az is, hogy a processzorok fejlődési, illetve az újjabb, nagyobb órajelű változatok kiadási üteme is mérséklődni fog.

A valóságban azonban teljesen más történt. Az elemzők várakozásaival ellenben az Intel közölte, majd az év folyamán több alkalommal is megerősítette, hogy tartja magát azon tervéhez, miszerint az idei évben mintegy 7,5 milliárd dollárt költ R&D (Research & Development - kutatási és fejlesztési), valamint gyárépítési munkákra. A chipgyártó óriáscég már a Pentium 4 kiadásakor kijelentette, hogy az új processzor a leggyorsabban emelkedő órajelű széria lesz a cég történelmében. Bár a Pentium 4 architektúrájában található néhány olyan pont, amely az AMD Athlon processzora által gerjesztett kapkodás eredményének tudható be, nyilvánvaló volt, hogy a Pentium 4 CPU-t igen magas órajelek elérésére fejlesztette ki az Intel.


Az elemzők feltételezései a drasztikusan lecsökkenő processzorárakról azonban helyesnek bizonyultak, bár az nyilvánvaló volt, hogy a Pentium 4 kezdeti magas ára nem teszi lehetővé a processzor térhódítását, ezért az Intelnek mindenképp le kell csökkentenie azt. Az Intel korábbi terveinek megfelelően, nemsokkal a Pentium 4 kiadását követően lecsökkentette a CPU-k árait. Amire azonban szinte senki sem számított, az az árlavina, amely az idei évben végigsöpört a processzorpiacon, és aminek még korántsincs vége. Az Intel idén tavasszal, majdpedig augusztus 26-án végrehajtott árkorrekciói is drasztikus, 50%-ot is elérő mértékű árcsökkenéseket hoztak egyes Intel processzorok esetében.

Az Intel rivális AMD azonban nem az a társaság, amely tétlenül nézné, ahogy a konkurencia az övé alá csökkenti a processzorainak árát, így az Intel árcsökkentéseit szinte minden esetben azonnal AMD áresések követték. Az AMD-nek ráadásul ezügyben egyáltalán nem volt nehéz dolga, mivel egyrészről az Intel árcsökkentése minden alkalommal előre várható volt, másrészt az Athlon és Duron processzorok Pentium 4-hez viszonyított kis lapkamérete lehetővé tette a gyártási költségek alacsonyan tartását.

A processzorpiacon így az idei második félévre kialakult egy olyan, a vásárlók szemszögéből nézve kedvező helyzet, amelyben immár nem található éles határvonal a költséghatékony és csúcskategóriájú CPU-k között. A kérdés az, hogy egy ilyen helyzetben, amikor a csúcskategóriás processzorok ára szinte már nevetségesen alacsony szintre süllyedt, van-e egyáltalán létjogosultsága a költséghatékony számítógépek piacára készülő CPU-knak.