Fény derül a fekete lyukakra

Az űrkutatáshoz nagyfokú képzelőerőre van szükség. A NASA által támogatott Space Very Long Baseline Interferometry projekt keretében a tudósok és mérnökök csapata nem csupán elképzelt egy bolygónknál nagyobb teleszkópot, meg is alkotta azt. A fekete lyukak talán a legnehezebben megfogható kozmikus egyedek. Bár számunkra nem láthatóak, a csillagászok bizonyították létezésüket a körülöttük elhelyezkedő objektumok viselkedéséből. Hogy jobban megérthessék ezen óriások titkait, közelebbről kell szemrevételezni őket. A nemzetközi összefogással született projekt egy lépéssel közelebb juttatta a csillagászokat a fekete lyukakat irányító komplex mechanizmus megismerésében.

Bár az ember általánosságban úgy gondol a fekete lyukakra, mint mindent elnyelő vákumokra, ennek ellenére anyagot lök ki magából, közel a fény sebességével. Az anyag rádióhullámokat bocsát ki, ami rádióteleszkópokkal észlelhető. Mindazonáltal a rádióteleszkópnak ahhoz, hogy ezeket a részleteket olyan precízen tudja megfigyelni, mint a Hubble Űrteleszkóp, méretben durván a Hubble százezerszeresének kell lennie, vagy körülbelül 160 kilométer átmérőjűnek, mondta Dr. David Murphy, a JPL csillagásza, aki jelenleg a japán űrhivatalnál tesz látogatást.

A földi rádióteleszkópok felbontásbeli képességeinek növelésének érdekében sok rádióteleszkóp végez megfigyeléseket egyidejűleg, valójában egyetlen teleszkópot "alkotva". Mindezek ellenére még ez a módszer sem elegendő, hogy megláthassák a feketelyukak körüli szükséges részleteket. Így egy japán építésű, a világűrben elhelyezkedő rádióteleszkópot csatoltak a 40 tagból álló földi elrendezéshez. Az így kapott "műszer" 32000 kilométeres nagyságúnak felel meg. Több mint százszor tisztábban látja a megfigyelt objektumokat a Hubble-nél. A projektben 16 különböző nemzet vett részt.

"Nagy örömmel töltött el, amikor láttam, hogy ennyi ország dolgozik együtt egyetlen, komplex eszköz megépítésén" - mondta Dr. David Meier a JPL asztrofizikusa. Dr. Bob Preston, a projekt tudós munkatársa szerint ez volt a valaha elkészített egyik legbonyolultabb tudományos tervezet.

Az űrteleszkópok a NASA Deep Space Networkjének égi forrásaiból származó rádiójeleket játsszák át, három különböző kontinensen helyezkedve el, amihez csatlakozik az Egyesült Államok Nemzeti Rádiócsillagászati Obszervatóriuma, ami Japánban található. Ezeket a jeleket, a földi rádióteleszkópok által vettekkel együtt nagy sűrűségű videoszalagra rögzítik. A szalagokat "olvasásra" tovább küldik, ahol a másodperc egymilliomod részén belüli időre hozzák szinkronba az összes vevőállomás szalagjait. Egy számítógépes szoftver segítségével, ami a kamera fókuszát utánozza, a rádióhullámok képekké alakulnak.

"Olyan mintha a Földnél nagyobb kamerával néznénk egy rádióhullámokkal készített képet" - Mondta Dr. Meier. "Képesek vagyunk jobban ráközelíteni egy fekete lyuk középpontjára, mint bármely eddigi technikával".

A sok lélegzetelállító felvételen felül a tudósok kiterjedt tudományos információkhoz jutottak, ami több mint 200 tudományos publikációt eredményezett. Sikerült megállapítani, hogy a galaxisok közepén elhelyezkedő fekete lyukakból közel fénysebességgel, sugarakban távozik anyag. Ennek szerkezetéből és mágneses mezejéből további nyomokra bukkantak az űr ezen heves területeinek természetét illetően. A hatalmas nagyítást kihasználták pulzárok valamint a csillagformálódás tanulmányozására is.