Elkezdődött a precízió háborúja

A szövetségesek egy egész fegyver arzenált szabtak át, hogy elkerüljék az első öbölháború kudarcait. Számos fegyverzet az iraki légvédelem és a Scud rakétákat vezérlő kilövőrendszerek ellen irányul. 1991-ben Szaddam Husszein akadálytalanul lőhette ki rakétáit, most a katonai tervezők remélik a drónok és az emberi irányítású U-2 repülőgépek szemmel tudják tartani a Scud kilövőállásokat. Amint megpillantanak egyet, a rakétákra szakosodott Predator azonnal tűz alá veheti. Ezeket kiegészítheti a légierő új levegő-föld rakétája, ami több mint 300 kilométert tehet meg csapást mérve a memóriájában eltárolt célpontokra.

A high-tech fegyverek azonban nem mindig garantálják a sikert. Afganisztánban az amerikai harcigépek eltévedt bombázása több tucat civil halálát okozták egy esküvőn, és kétszer tűz alá vették a vörös kereszt egységeit is. Ugyan számos szabályzat van életben a baráti tűz okozta áldozatok elkerülésére, de már a harmadik napon Patriot légvédelmi rakéta okozta egy Tornado repülő elvesztését. Ezen felül a technika nem pótolja a felkészültséget és az akaraterőt. Mégis az "Iraki szabadság" hadművelet a technikára épül.


Mitch Heskett fegyvermester a Kitty Hawk repülőgép-hordozó raktárában hat 500 kilós GBU-16 lézerirányítású bomba mellett
Az MIT Védelmi és Fegyverzet Irányítási Tanulmányok programjának igazgatója, Harvey Sapolsky szerint a háború nagy kockázatot jelent az amerikai kormány számára. Véleménye szerint politikailag meg fogja változtatni az Európával való kapcsolatot, megváltoztatja a Közel-Keletet és egészen bizonyos, hogy Irak is jelentős változásokon fog átmenni. "Ugyanakkor a hadviselés terén is nagy a kockázat" - utalt az "intelligens" bombákba vetett amerikai bizalomra Sapolsky.

A konfliktus kimenetele nagyban függ a technológia sikerétől. Az első öbölháború alatt az újságok szalagcímeit uraló intelligens fegyvereket csak a bonyolult küldetésekben vetették be, most viszont az Irak elleni arzenál 90 százaléka ilyen fegyverekből áll. Eennek hatása, hogy az 1991-es negyedmilliós szövetséges haderőhőz képest most mindössze 60.000 fős légi és szárazföldi egységet állomásoztattak az iraki határ mentén, pedig akkoriban a cél csak annyi volt, hogy kiszorítsák az iraki erőket Kuvaitból. Ráadásul mivel a török kormány nem adott engedélyt a területükön történő átvonulásra, 40000 emberrel kevesebb ember vehet részt a harcokban; optimális esetben is csak 5 nap múlva hajózhatnak be kuvaiti kikötőbe.


250, 500 és 1000 kilogrammos preciziós bombák utolsó ellenőrzése felszerelés előtt
Ezúttal nagyobb a tét egy egyszerű katonai sikernél. Számos kormány és a közvélemény nagyobb része ellenzi és elítéli a háborút, így az elsődleges cél a civil lakosság sértetlensége. Különösen fontos tényező, hogy a mindkét oldalon meglévő erős cenzúra ellenére a hírügynökségek mindent látó kameráival is számolni kell. A propaganda eszközeit a felek maximális mértékben igyekeznek is kihasználni, az irakiak a morál csökkentésére használják az elfogott amerikaiakat, míg a másik oldal az ellenállás hasztalanságát sulykolja és zavart igyekszik kelteni olyan nformációk "kiszivárogtatásával", hogy egyes iraki tábornokok már tárgyalásokat kezdtek a megadásról - cél, hogy Szaddam ne bízhasson senkiben. A tradíciókhoz hűek nem csupán a katonai támaszpontok megsemmisítését szorgalmazták, de a teljes infrastruktúráét is. A modern felfogásúak "tiszta" háborúra voksoltak, ahol a célpontok kizárólag Szaddam Husszein katonai erejéhez kapcsolódnak, civilek, vagy civil infrastruktúra megsemmisítése nélkül. Úgy tűnik a modern felfogás érvényesült, ennek hatékonysága azonban teljes mértékben a precíziós fegyverek sikerén múlik, ellenkező esetben a háború igen hosszúra nyúlhat. A parancsnoki kar lefejezésén múlik szinte minden: amennyiben sikerül likvidálni a kulcsfontosságú vezetőket, elkerülhető az elképesztő emberáldozatokkal járó városi harc és információk hiányában várhatóan a moráljában meggyengült iraki katona sem fogja folytatni a küzdelmet az ország 99%-nak elvesztése után.


F-117-es lopakodó Bagdad felett, egy lézerirányítású bomba kidobása közben
A precíziós fegyverek először 1972-ben bizonyítottak a vietnámi háborúban. Sikerük ellenére a lézerirányítású fegyverek nem nyertek azonnali elfogadást. Az 1991-es öbölháborúban a ledobott bombák csupán 10 százaléka volt precíziós. Működési elvük egyszerű, mielőtt ledobják a bombát egy infravörös lézerrel "rávilágítanak" a cél egy pontjára. A lézert kezelheti a földön állomásozó gyalogság, a bombát szállító gép, vagy egy másik repülőgép. Amint a bomba elhagyja a gépet, az orrán elhelyezett infravörös érzékelő kiválasztja a lézer pontot és a cél felé manőverez.

A probléma, hogy ez a dolog csak akkor működik pontosan, ha az ég tiszta. Ha felhők, vagy egy homokvihar elhomályosítják a bomba "látását" akkor igen kellemetlen eseményekhez vezethet, ahogy történt az korábban az Öbölben és Koszovóban is. Ennek kiküszöbölésére a hadsereg kifejlesztett egy minden időben használható irányított bombát, ami főként a GPS műholdak jeleit használja, ezek a bombák Koszovóban már 96 százalékos találati arányt értek el. Bár a siker még így sem garantált, a megfelelő eszközökkel az irakiak eltéríthetik ezeket a bombákat is; az Interneten is megvásárolható nagy erejű mikrohullámú adókat be lehet úgy hangolni, hogy azok legyengítsék a GPS jeleket. A bombákat nyomon tudják követni, így az eltérések részben korrigálhatóak, valamint egyes bombákat zavarás elleni szoftverrel is ellátták. A precíziós fegyverzet felválthatja a szőnyegbombázás összevisszaságát, azonban egy teljes katonai stratégia ráépítése nagy kockázatnak számít.