Tropico 2: Pirate Cove

A hajók megtámadása a fő pénzbevételi forrásunk, eredményessége kalózaink képzettségétől, hajónk típusától és felszereltségétől és a kiválasztott helyszíntől függ. Hajónk típusa határozza meg a sebességet, a kalózok maximális számát és a bázisunktól elérhető távolságot. A hajók felszereltsége négy dologból áll, a szállítható élelmiszermennyiségből és kardokból, muskétákból és ágyúkból álló hadifelszerelésből. Egy bizonyos mennyiség alatt hajónk ki sem futhat a dokkból, és ezek száma határozza meg az előre megadható harci taktikát is, miszerint megcsáklyázva átszálljanak vagy ágyúk felhasználásával késztessék-e megadásra az ellenséget. A kiválasztott helyszín talán a legfontosabb: ahol például felderítettünk egy spanyol kereskedelmi hajóútvonalat, ott biztosan gazdag zsákmány vár ránk. Persze az is előfordulhat, hogy korábbi sikertelen akciók miatt nincs elegendő emberünk a hajóra, ilyenkor néhány foglyot kalózzá minősíthetünk át, melyek teljesen megkülönböztethetetlenek lesznek társaiktól.


A kifutás után a tényleges akció megvalósításra sajnos semmilyen befolyásunk nincs, csupán annyit látunk, hogy hajónk elhagyja a dokkot, és utána szöveges üzenetek értesítenek az eseményekről.

A kikötőbe visszatérve nemcsak pénzre, hanem ágyúkra és gazdag foglyokra is szert tehetünk, ezeket váltságdíj ellenében bármikor szabadon engedhetjük. Értékük az eltelt idővel arányosan nő, mely gyorsítható megfelelő tárolásukkal (szálloda építésével). A pénz mennyisége függ az osztozkodási aránytól; egy négyfokozatú skálán adhatjuk meg mennyire legyünk önzőek, és mennyi maradjon a zsákmányból a legénységnél. Mivel a pénzünk mennyisége egy bizonyos mérték - 2-3000 arany - felett lényegtelen (kivéve persze ha ez a cél), felesleges túl kapzsinak lenni, mivel a kalózok a sziget kaszinóiban, lebujaiban azt elköltik végül ugyis nálunk köt ki. Személyes vagyonunk csak így növelhető, közvetlenül a kalózkodásból nem. Az összekuporgatott kincsünket a kampány során átvihetjük a következő pályára, ami nagymértékben megkönnyítheti annak teljesítését.


Az embereink hangulatát a sziget szolgáltatásai növelik, és ahogy egyre gazdagabbak lesznek, úgy igényelnek magasabb színvonalú szolgáltatásokat. Idővel már nem elég nekik a sör, hanem rumra és szivarokra vágynak, meg képzett kurtizánokra. Fontos megjegyezni, hogy a gazdag foglyok sem dolgoznak, a cölöpök mögött tengetve mindennapjaikat, hanem a kalózok között élnek és költik a pénzt. Nagyobb mennyiség esetén őket is bele kell kalkulálnunk a kiszolgálandók közé, mivel foglalják embereink elől a helyet - és persze közben növelik vagyonunkat és váltságdíjuk is nő. Ha kalózainknak elromlik a kedve, akkor kaszabolásba kezdhetnek a szigeten, de néhány munkás levágása után jobb kedvre derülnek. Stabil rosszkedv esetén akár hajóink fedélzetén is lázadás törhet ki, és visszatérésük után azt vehetjük észre hogy megölték a kapitányt, ezért amíg drága pénzért újat nem szerződtetünk, hajónk sem futhat ki.

A sziget fejlődésével több dokk és hajó épülhet, ami nagymértékben gyorsítja a gazdagodást. Indulási parancs kiadásakor jóidőbe beletelhet, míg összegyűlik a legénységünk, ezért nem feltétlenül a nagy hajó a jó hajó.


A foglyok állapotát is fontos figyelemmel kísérni; nekik is szükséges táplálkozni, különben éhenhalnak. Továbbá, ha nem épitünk számukra lakhelyeket a földön alszanak, és a szükséges pihenés hosszabb ideig tart - kevesebbet dolgoznak. A szökések elkerülésére két módszer is van. Az egyik a félelem növelése, amit kínzókamrával és őrtornyokkal biztosíthatunk, illetve a beletörődés biztosítása, amiben pl. a templom emelése segít. De bárhogy is cselekedjünk, a foglyok száma folyamatosan csökkenni fog, pótlásuk emberrablással vagy a temetőben némi pénzért élőholtak feltámasztásával lehetséges. Ez nagyon megéri, mivel a csontvázak sosem esznek vagy alszanak, és természetesen a szökésen sem gondolkodnak. A hangulat csökkenése esetén lázadás is kitörhet, de elegendő kalóz ezeket könnyedén leveri.

Egyes küldetésekben a nemzetek is támogatnak minket, példul az angolok vagy a franciák börtönszigetnek jelölik ki táborunkat, és rabokat tesznek partra. A poltikai akciókra szolgálnak a különféle diplomáciai menüpontok, ahol megadhatjuk melyik nemzet hajóit ne támadják meg embereinket, kiket engedjenek szabadon, vagy kitől kérjünk anyagi támogatást.