Mit hoz a 64 bites jövõ az AMD számára?

A processzorgyártó AMD mindent egy lapra tett az új Hammer architektúrára épülõ processzorok kiadásával. Sikerülhet-e azonban a társaságnak egy olyan stratégiát érvényesítenie a piacon, amely teljesen elletmond a chipóriás elképzeléseinek?

Amikor az Advanced Micro Devices (AMD) mérnökei az Athlon processzorok piaci bevezetését követõen, a '90-es évek végén a következõ generációs megoldások kifejlesztésén kezdtek gondolkodni, az Intel laboratóriumaiban már javában folytak az IA-64 architektúrára épülõ Itanium processzorok fejlesztési munkálatai.

Az AMD erõforrásai feltételezhetõen nem tették lehetõvé két teljesen különbözõ mikroprocesszor vonal hatékony kifejlesztését, így a társaság nem követhette a chipóriás Intel stratégiáját, amelyben a fogyasztói, illetve vállalati szegmenseken felmerülõ igények kielégítéséért az IA-32 architektúrára épülõ Pentium 4 és Xeon processzorok felelõsek, a nagyteljesítményû munkaállomások és szerverek piacát pedig az IA-64 elnevezésû, 64 bites Itanium platform hivatott képviselni.


Az AMD vezetõi azonban mindenképpen célba kívánták venni az asztali PC-k szegmensénél sokkalta jobban jövedelmezõ, nagyteljesítményû vállalati rendszerek piacát, amely felvetette egy 64 bites platform, illetve processzor megalkotásának szükségét. A társaság helyzetének, és terveinek figyelembevételével gyakorlatilag egy lehetõség maradt: Egy olyan processzor kifejlesztése, amely egyaránt kielégíti a fogyasztói, és vállalati piac igényeit, beleértve az Intel Xeon, illetve részben az Itanium processzorok célszegmensét is, a nagyteljesítményû munkaállomásokat, és szervereket.

A 32 és 64 bites alkalmazásokat egyaránt futtató "öszvér" megoldások amellett, hogy gyakorlatilag az egyetlen járható utat képezték az AMD esetében, számos komoly elõnyt is ígértek az Intel kétirányú stratégiájával szemben. Az IA-32 architektúrára épülõ szoftverek natív futtatásának lehetõsége megkönnyíti a 64 bites megoldásokra való átállás fokozatos, zökkenõmentes lebonyolítását, mivel az új, 64 bites rendszereken probléma nélkül futtatható az összes korábbi szoftver. A 64/32 bites rendszerek emellett az otthoni felhasználók számára is lehetõvé teszik a 64 bites megoldások elõnyeinek kihasználását, illetve az új megoldások akár a notebookokba is bekerülhetnek.

Az Intel ezzel szemben egy meglehetõsen drága, azonnali és teljes átállást igénylõ, mindennemû kompatibilitást mellõzõ, a szoftverek szinte teljes újraírását igénylõ, és az elsõ generációs Itanium rendszerek esetében nem túlzottan meggyõzõ teljesítményt nyújtó megoldással állt elõ.

Az AMD számára adódott a lehetõség, hogy kitörjön az Intel árnyékából, és megalapozza a 64 bites rendszerek jövõjét a fogyasztói szegmensben, valamint egyúttal arra a vállalati szegmensre is betörjön, amely ezidáig nem hozott túl sok sikert a társaságnak. Mindezt ráadásul egy, a részletektõl eltekintve egységes, visszafelé kiváló kompatibilitást mutató megoldással valósítja meg a társaság.

Van azonban az AMD stratégiájának egy árnyoldala is. Könnyen elképzelhetõ ugyanis, hogy a szoftvercégek - különösen egy esetleges, lassú piaci térhódítás esetén - nem fogják támogatni az AMD kibõvített, 64 bites utasításkészletét, és továbbra is csak az IA-32 architektúrához fogják készíteni szoftvereiket, amelyek így módosítás nélkül futnának mind az AMD Athlon, Athlon 64, és Opteron, valamint az Intel Pentium 4, és Xeon processzorokon. A különbözõ (x86 és x86-64) változatok kiadása ráadásul pluszköltséget jelent a szoftvercégek számára, és bizonyos esetekben a fejlesztési idõket is meghosszabbíthatja. Elég csak abba belegondolni, hogy az AMD a közelmúltban a 3DNow! utasításkészlet bõvítéssel sem aratott sikert. Bár a megoldás igen kényelmes alkalmazást, és jelentõs teljesítménynövekedést ígért, a szoftverek döntõ többsége nem használja ki a technológiát.

A hardver oldalt vizsgálva az Intel IA-64 architektúrája az alapoktól való felépítésnek köszönhetõen mentes számos olyan problémától és korlátozástól, amelyet az x86-64 kompatibilitási okokból megörökölt elõdjétõl.

Amennyiben viszont a szoftvercégek valamely okból lemondanak az x86-64 alkalmazások kiadásáról, az AMD kellemetlen helyzetbe kerülhet, mivel erõfeszítései gyakorlatilag eredménytelenné, feleslegessé válnak, és az egész Hammer koncepció életképtelenné válhat. A társaságnak a nyilvánvaló lehetõségek mellett tehát komoly veszélyekkel is szembe kell néznie.